2015. november 27., péntek

Üdv Mindenkinek!

A múlt heti késlekedés kárpótlásaként már ma hozom a folytatást, bár kissé rövidebben. Nem ígérem, de igyekszem, hogy a befejezés minél hamarabb érkezzen.

Jó olvasást, és szép estét

B. F.


End Zone
(Célterület)

Sean – Sal

Negyedik részlet

Sean:

Szótlanul megyünk egymás mellett, nem mond semmit, de érzem, hogy pattanásig feszült. Nem értem, ha zavarja, csak egy szavába kerül. Tényleg nem jött le neki, hogy őt akarom?
- Képes lettél volna megdugni itt a folyosón. – szólal meg végül, a hangja furcsa, nem tudom eldönteni, mi zajlik le benne.
- Zavart volna?
- Te tényleg azt hiszed, hogy mindenki utánad epekedik?  - megáll. És szembe fordul velem. – Igen, zavart volna, mert nem elég, hogy elkéstél volna, az sem jutott eszedbe, hogy védekezned kéne, és…
- Nem dugtam volna meg, ennyi eszem még nekem is van, Harrods ügynök. – sziszegem. El akarom érni, hogy még jobban kiakadjon, és színt valljon. Hallani akarom, hogy féltékeny, és megőrül a tudattól, hogy más nőhöz nyúltam. – És nem kések el, még van fél órám.
Elhúzza a száját.
- Csak annyit kértem, hogy ne tűnj el a szemem elől, ha nem tudom, hol vagy, nem tudlak megvédeni.
- A stadion elég zárt, tudtad, hogy nem mennék ki. – vágok vissza.
- Felfogtad, hogy merre bujkáltatok? – mutat vissza a folyosóra. – Ide csak az nem jön be, aki nem akar.
- Talán az F.B.I szorosabb védelem alá helyezhetné a stadiont, hogy idegenek ne tudjanak bejönni – sziszegem. Most már tényleg dühös vagyok.
- A stadion beléptető rendszere nagyon is biztonságos.
- Akkor mi a bajod? – megállok, és Sal-re nézek.
- Tényleg nem érted, igaz? Ha te becipelsz bárkit az elzárt részre, akkor…
- Nem én hívtam be, már ott volt… beléptető kártyával, Ewannál járt, és az a kártya mindenhová jó. Sal, könyörgöm, higgadjunk már le. Semmi sem történt.
- Nem rajtatok múlt – morogja, és újra elindul.
Mosolyognom kell, tényleg zavarja, csak sikerülne valahogy vallomásra bírnom.
Kiérünk az aulába, Sal a szokásos módon a büfé felé indul, van valami titkosított gépe, amit ott használhat, és leadhatja a jelentését, én pedig csatlakozom a többiekhez, és megyünk a délutáni edzésre.


Sal:

Vagy nyolcszor kezdek bele a jelentésbe, de mindig elkalandoznak a gondolataim. Az a kép, ahogy a folyosó falának dönti azt a lányt, szinte beleégett a retinámba. Nem lehetek ennyire bolond, ő csak egy ügyfél, akit meg kell védenem. Ráadásul pont az a típus, akiket mindig kerültem, már az egyetemen is. Nem mondom, gimiben jól esett, amikor a menő, vagy balhés srácok elhívtak randizni, de hamar megtanultam néhány csúnya szakítás után, hogy nem ők a hozzám való partnerek. Sean pedig pontosan közülük való. Talán már lehiggadt kissé, de a vérében van. Túl sokat láttam az előbb ahhoz, hogy tudjam, ő nem az a monogám fajta, akire nekem szükségem lenne.
Megrázom magam, és igyekszem túllépni a rossz hangulatomon. Kinézek az előcsarnok felé, és látom, hogy a vörös démon Ewan-el beszélget. A férfi észrevesz, és odaint, mire elmosolyodom, aztán látom, hogy a lány… Shauna, ha jól emlékszem, fura fintorral mér végig. Magamban felkuncogok, és fogalmam sincs miért, de gépelni kezdek:
"Shauna… Connely" ez az.
A nyilvántartás azonnal pörögni kezd, és néhány pillanattal később, kiad néhány nevet. Gyorsan kizárom a lehetőségeket, és már a kis csábító bűnügyi nyilvántartásában vagyok.

Csalódnom kell, nincs semmi komoly, egy-két közlekedési szabálysértésen kívül, nagyrészt gyorshajtás. A személyi adataiban kezdek kutakodni, és hamarosan valami érdekes tűnik fel:
"Conelly, Shauna:
Szül: 1991. November 2., Dublin, Írország
Apa: ismeretlen
Anya: Conelly, Madison
Zöld kártya: 2004. Május
Iskolái:…"
Ez meglep. Tehát ő sem itt született, ahogy Sean sem. Azt tudom, hogy Sean-ék is Dublinból jöttek, de persze jóval korábban, és akkoriban még sokkal könnyebb volt zöldkártyához jutni. Vajon, Shauna anyja hogyan kapott engedélyt?
Tudom, hogy nem a legszabályosabb, de kutatni kezdek az anyja adatai közt, és gyorsan meglelem a választ. Házasság. Feleségül ment egy tengerészgyalogoshoz. Szóval katonacsalád lettek. Úgy érzem, kísértem a sorsot, de muszáj kutakodnom. Azzal mentem magam, hogy ezt Sean érdekében teszem, hisz minden ír kapcsolat veszélyforrás lehet.
Sajnos azonban ismét csalódnom kell Shauna és a anyja patyolat tiszták, még annál is tisztábbak.
Lecsapom a laptop tetejét, és megdörzsölöm az arcom, amikor egy bögre gőzölgő kávé landol előttem. Elég nagy lendülettel ahhoz, hogy megijedjek, de gyorsan összeszedem magam. A lakkozott körmök nem hagynak kétséget, hogy kitől kapom, mégis kíváncsian nézek fel Shaunára.
- Szia! – veti oda lazán, és kérdés nélkül leül mellém az asztalhoz.
- Jó napot!
- Jaj, ne már! Közel járunk hozzá, hogy faroknővérek legyünk, ne magázz már!
- Megbocsátasz? – elkerekedő szemmel lesek rá. Ennek a nőnek nincs gond az önbizalmával.
- Láttam, milyen szemekkel lestél minket a folyosón. Már megvoltál Seannak, igaz?
- Nem mintha bármi közöd lenne hozzá, de a kapcsolatunk mindössze abból áll, hogy…
- Igeeeen, tudom. Te vagy a "testőre" – elnyújtva, majdnem affektálva beszél, és még idézőjelet is mutat. – Ne nézz pipinek! Sean nem az a fajta, aki kihagy egy ilyen numerát. Láttam eleget a suliban. Nem sok lány bugyija maradt száraz tőle.
- A tiéd igen – vetem oda, kezd idegesíteni a nő.
- Szóval elmesélte, hogy pattintottam – nevet.
- Nem, drágám. Te mesélted, amikor bemutatott minket egymásnak.
- Úúú, tényleg – még jobban nevet. – Ne mondd el neki, de igazából csak szerettem volna, ha fut utánam, nem jött be – megvonja a vállát. – Mindegy, most meglesz… vagy… bekavarok a köreidbe?
- Nem, már mondtam…
- Jó, persze – legyint. – Tulajdonképpen nem is ezért jöttem ide, hanem, hogy kifaggassalak róla. Még mindig akkora hóhányó?
- Hogy érted, hogy hóhányó?
- Pimasz, vicces, kedves, szórakoztató?

- Te ilyennek ismered?
- Miért, te nem? – néz rám, és érdeklődés csillan a szemében.
- Tudod, mostanában nem nemigen van kedve az ilyesmikhez. Nehéz időszakon megy keresztül.
- Ja, hallottam az apjáról, de úgy tűnik, a nehezén már túl van.
- Lefoglalja az edzés, és a rengeteg csapatprogram.
- Nem fogsz mesélni róla, igaz?
- Nem tudom, mit mondhatnék, amit te nem tudsz. Kettőnk közül, te ismered jobban. Én nem azért vagyok vele, hogy barátkozzunk.
Shauna félrebiccenti a fejét, és elgondolkodva néz, majd félrehúzza a száját.
- Bírnád, ha megdugna.
Hirtelen nevethetnékem támad ettől az abszurd beszélgetéstől, képtelen vagyok megszólalni, csak felemelem a bögrét, és amikor a lány értetlenül biccent, beleiszok.
- Mi ennyire vicces? – kérdezi egy idő után.
- Nem értem a generációdat. Mindent annyira felszínesen vesztek. Neked például csak abból áll az élet, hogy hány focista-trófeát tudsz felsorakoztatni?
- Amíg megtehetem – értetlenkedve néz.
- Nem vágynál egy tartósabb, mélyebb kapcsolatra? Amiben nem tekintenek eldobható játékszernek?
- Kezdem érteni, miért nem dugott még meg Sean – nevet fel. – Pedig pont a típusa vagy. Mindig az ilyen aprócska lányokat szerette.
- Azt hiszem, Shauna, mi sosem leszünk egy hullámhosszon. Ne haragudj, de dolgoznom kell, köszi a kávét, és a beszélgetést.
Látom, ahogy a döbbenet szétterül az arcán, gyanítom, még soha nem hajtották el ilyen egyértelműen, de veszi a lapot, amit értékelek, és magamra hagy.
Szerencsére már nem sok van az edzésből, de kicsit félek, hogy az új hódítás, majd feltart minket. Ebben is szerencsém van, látom, amikor Sean kilép az előcsarnokba, és Shauna azonnal lecsap rá, de néhány puszi, és némi simogatás után udvariasan lerázza.
Már hazafelé tartunk, amikor megszólal:
- Igyekszem távol tartani tőled, oké? Tudom, hogy idegesít.
- Nem idegesít, csak nagyon rosszul időzít.
- Tényleg nem érdekellek? – néz rám a baseball sapka sildje alól. Lelassítok a pirosnál, és felé fordulok. Most nincs pajkosság a tekintetében.
- Sean, miért nem érted meg? Nem lehet.
Erre elvigyorodik.
- Szóval nem nem akarod, hanem nem lehet. Ez bíztató.
- Szakadj már le erről a témáról – sóhajtok fel, és csak a mondat végén döbbenek rá, hogy mit is mondtam. Tizenévesen beszéltem így, amikor a bátyáim nem hagytak nyugtot. – Rossz hatással vagy rám.
- Az jóóó – vigyorog tovább. Eszembe jutnak Shauna szavai: pimasz, vicces, kedves, szórakoztató, és én is elmosolyodom. – Min mosolyogsz?
- Hagyjuk – felelem, és ráfordulok a házhoz vezető földútra.

Sean:

Csendesen figyelem, ahogy a vacsorát készíti, sokszor elfog a vágy a családom után. Hiába tudunk beszélni telefonon, és tudom, hogy kezdik összeszedni magukat, ahogy én is, a hiányukat egyre nehezebben viselem. Az ilyen estéken még inkább vágyom arra, hogy Sal hozzám bújjon. Nem mutatja, de tudom, hogy kedvel, és azt is, hogy féltékeny Shuanára. Már a szervizfolyosón eldőlt a dolog, nekem nem az a liba kell. Talán benőtt a fejem lágya, legalábbis egy bizonyos fokig, mert az, hogy cukkoljam Salt, túlságosan is mulattató ahhoz, hogy abbahagyjam, de a végső célom, hogy megszerezzem. Életemben először vágyom többre egy csinos puncinál, ez a nő szórakoztató, intelligens, érzékeny – még ha el is folytja, és látom rajta, hogy ő is többre vágyik az élettől.

Fogalmam sincs, mit szól majd hozzá, de ahogy a pultnál áll, és mossa a salátát, képtelen vagyok visszafogni magam, odalépek hozzá, és hátulról átölelem. Érzem, hogy ledermed, miközben a nyakába csókolok.
- Fejezd be! – suttogja, de a teste mást akar, hozzám simul, és szinte egybeolvad velem.
- Majd ha őszintén kéred – morgom a fülébe, és megkóstolom.
Elfojtott, vágyakozó nyögést kapok válaszul, amitől azonnal merevedni kezdek.
- Kívánlak – folytatom, és a kezem is megindul, megszabadítom a salátalevelektől, és magam felé fordítom. – Pindurka, ne lökj el. Nekem te kellesz.
- A stadionban jól titkoltad – elutasító a hangja.
- Nem azt mondtad, hogy nyíltan semmi sem lehet köztünk? – kérdezem.
- Egyáltalán semmi nem lehet köztünk.
Érzem, hogy tol el magától, ha kicsit jobban nyomulok, enged nekem, de nem akarok erőszakos lenni, így hagyom.
- Kérlek – suttogom.
- Hidd el, így a legjobb – most meg bizonytalan. Mi az isten van már? Akar, vagy nem? Ennyire nem lehet határozatlan.
Szeretnék rákérdezni, de tudom, hogy bezárkózna a hivatali szabályzat burkába. A hajamba túrok, és berohanok a szobába. Muszáj távol lennem tőle, különben nem állok jót magamért. Lassan három hete össze vagyunk zárva, és én egyre jobban ragaszkodom hozzá. Isten a tanúm, ha hagyná, mostanra… A francba!
- Sean! – kiabál be. – Shauna keres telefonon. Jössz?

΅΅΅΅΅΅΅΅
Nem hittem volna, hogy Shaunát ilyen nehéz lesz leépíteni. Még jó, hogy eldobható mobilt kaptam, ezzel legalább a hívásaitól megkíméltem magam, de a stadionban állandóan megtalált. Pedig azt hittem, hogy miután finoman közöltem vele, hogy most én vagyok az, aki nemet mond, egymásra találtak Ewannel, nagyon úgy tűnt, hogy nem csak régi barátok. Ewan legalábbis sokat hencegett a lány orális képességeiről. Nem tudott lázba hozni. Főleg, hogy Ewan háta mögött, többször is felajánlkozott nekem. Eleinte kinevettem, de lassan kezdett idegesítővé válni. Ideje volt, hogy segítségül hívjam Salt.
- Hé, nem azt kérem, hogy látványosan nyaljuk, faljuk egymást, csak csinálj úgy, mintha lenne köztünk valami. – kezdtem bele sokadszorra ezen a reggelen.
- Visszajuthat a főnököm fülébe, és az állásomba kerülhet. Értsd már meg.
- Ki mondaná el neki? A srácok a csapatból már hülyének néznek, hogy még nem rángattalak az ágyamba.
- Megtetted – mosolyog rám.
- Igaz, de ezt senki nem tudja.
- Maradjon is így, oké.
- Kérlek, Sal. Ez a nő kikészít, és ha kikészülök, akkor használhatatlan leszek. Ha használhatatlan vagyok, nem tudom megvédeni az irányítót, aki nem tud passzolni holnap, sack-elik[1], vagy rosszul dob, elveszítjük a labdát, és végül a meccset. Ugye ezt te sem szeretnéd?
- Ez érzelmi zsarolás, ugye tudod? – néz rám, miközben leállítja a kocsit a mélygarázsban.
- Mindent bevetek – tárom szét a karom, és a mozdulat folytatásaként átölelem a vállát. – Azonkívül a testőröm vagy, kötelességed megvédeni, mindenféle támadástól.
- Pontosan, támadástól. Shauna ártalmatlan.
Lelassítok, és meredten nézek rá.
- Lenyomoztad?
- Nem én, Burt. Nem talált semmit, azonkívül, hogy is migrált az anyjával Írországból.
- Ezt nem is tudtam.
- Hé, minden rendben? – kérdezi Sal, és most ő ölel magához.
- Persze, csak sosem beszélt erről.
- És ez fontos?
- Nem – halványan elmosolyodom. – Csak azt hittem, ő már többedik generációs, mint Cliff.
- Mi van velem? – lép mellénk az említett.
- Hello – köszönünk egyszerre. – Semmi, csak azt mondtam Salnek, hogy te már sokadik generációs ír vagy.
- Ja, azt hittem azt ecseteled, hogy szeretnél olyan lepedőhuszár lenni, mint én.
- Lekörözlek vénember – nevetek fel. – Amúgy megkérdezném erről Megant is.
- Most sok jót nem mondhat, beléptünk az utolsó hónapba, le vagyok tiltva a baba miatt.
- Te szegény – nevet fel Sal, és én megint megborzongok. – Várjátok már, igaz?
- Majd' megőrülök, alig várom a kis trónörököst.
- Már csak pár hét.
- Így van, de a legnehezebb pár hét.
Ekkor lép be az előcsarnokba Shauna és Ewan, a lány azonnal felénk pillant, és érzem, hogy Sal megszorítja a derekamat.
- Showtime, Casanova – suttogja. – Csókolj meg!
Cliff elképedt tekintetétől kísérve látványosan teljesítem a kérést, és nem fogom vissza magam, durva műsort adunk az ott lévőknek, persze szigorúan a csók keretei közt maradva.
Mikor elhúzódom, látom, hogy Sal arca pirosban pompázik.
- Kösz – simogatom meg hálásan. – Mennem kell, itt leszel, ugye?
- Azt hiszem, elintézek néhány dolgot. Egyeztetek a holnapi meccs miatt.
- Gondolod, hogy szükséges? – kérdezem.
- Amíg nem kapjuk el a támadódat, mindenképpen.
- Szerintem már rég megfeledkezett rólam. A lövöldözés óta nem volt semmi.
- Én csak akkor állok le, ha elkaptam – felel, és mélyen a szemembe néz.
- Akkor remélem, hogy sohanapján fog sikerülni.
Touchdown, Sal megremeg, és zavartan elfordul.
- Ne tűnj el, kis testőröm. – puszit lehelek az arcára, és vigyorogva figyelem, Shaunát a büfé bejáratánál. Még oda is intek neki üdvözlésképp, aztán felnevetek, mikor duzzogva hátat fordít nekünk.

Sal:

Végigfutom a mailjeimet, nézem a jelentéseket, de teljesen nyomot vesztettünk, hacsak a merénylő nem lép, tehetetlenek vagyunk. Bosszúsan indulnék, hogy vegyek magamnak egy kávét, de a szemem sarkából észreveszem, hogy Shauna felém közeledik, ezért gyorsan váltok, visszaülök, és a mobilom után nyúlok. Szerencsém van, Burt gyorsan felveszi.
- Szia, Sal? Minden rendben?
- Szia! Persze, a kis védencem jól viselkedik, és betartja a szabályokat. Néztem a jelentést, semmi változás?
- Semmi. Felkészítettük a csapatot, reggel mennek a stadionhoz, és beüzemelik a beléptető rendszert, nem lesz gond.
- Már az is gond, hogy ilyenekkel kell foglalkoznunk, rég le kellett volna kapcsolnunk a támadót. Egyszerűen nem értem, hogy szívódhatott fel ennyire.
- Nyugi, az ír kapcsolatok újra ráállnak minden vonalra, előbb utóbb lesz valami.
- Igen, de mikor?
- Talán meguntad a pesztrálást? – nevet fel a vonal másik végén.
- Tudod, hogy nem erről van szó – tromfolom le. – De Sean már nagyon kikészült, hiányzik a családja. Teljesen megértem, el tudom képzelni, milyen töketlen bagázsnak hisz minket.
- Hová lett a töretlen optimizmusod?
- Valahol az erdőben maradt.
- Akkor fuss el érte. Van egy megérzésem. Az első meccs itthon, valami azt súgja, hogy holnap hallunk a merénylőről.
- Remek – morgom.
- Hé, te ott leszel mellette, mi meg kint védünk le mindent. Senki nem vihet be még egy golyóstollat se anélkül, hogy ne tudnánk. Te csak vigyázz a sztárjátékosra.
- Meglesz.
- Mennem kell. Vigyázz magatokra, holnap találkozunk, és ne szólj Seannak a meglepetésről.
- Hallgatok, mint a sír – elmosolyodom, és bontom a vonalat.
- Látom, azért sikerült összemelegedni Seannal.
Összerezzenek, amikor Shauna a hátam mögött megszólal.
- Te mindig így ólálkodsz? – kérdezem.
- Bocs, nem akartalak megijeszteni, csak gondoltam, gratulálok.
- Mihez?
- Seanhoz – forgatja a szemét. – Szabad ezt? Nem ütközik valamiféle szabályba?
Eljátszhatnám, hogy nem értem, miről beszél, de van valami a szemében, ami arra késztet, hogy ne titkoljak el mindent.
- Alakul valami, de igyekszem a határok közt tartani. Nem lehet köztünk semmi.
- Az a csók elég látványos volt – leül mellém, úgy, mint a múltkor. – Megértelek, Sean remek pasi, csak imádja, ha a középpontban lehet.
- Nem mondod?
- A gimiben barátok voltunk, igaz, hogy nem vágtam neki hanyatt magam. Emlékszem, az anyja egyszer meg is köszönte, mondta, hogy Seannak kell néha egy-egy pofon, hogy visszarángassa a földre.
- Szerintem Sean úgy jó, ahogy van, ezzel a szertelen természetével. Jó, hogy nem olyan földhöz ragadt.
- Hűha, azt hiszem, Harrods ügynök, bajban vagy.
Félrebiccentem a fejem, és kezdek rájönni, mit láttam meg az előbb a szemében. Elmosolyodik.
- A felszínes liba csak szerep. Nem fogom kiadni magam bárkinek, akivel találkozom. De azért nekem is jót tett, hogy a múltkor úgy leoltottál, és persze Sean visszautasítása is. Végre rájöttem, hogy merre kell keresgélnem.
- Ewan?
- Úgy tűnik – biccent. – Kezd komollyá válni a dolog, és engem is meglep, de tetszik. Jó komolyan venni.
Felkuncogok, és figyelem, ahogy elkalandozik a tekintete. Aztán megrázza magát.
- Megyek, csak szerettem volna megköszönni a múltkorit. Sokat segítettél, köszi.
- Szerintem magadnak köszönheted, te jöttél rá a lényegre.
- Azért kellett az a lökés. Na, megyek, Ewan vár, szia!
- Szia!

΅΅΅΅΅΅΅΅
Már visszafelé tartunk, de még mindig Shauna viselkedésén gondolkodom. Nagyon furcsán viselkedett, és csak fokozza a zavaromat, hogy Sean láthatóan újra erőre kapott a csók után. Nehezen fogadja el a visszautasítást. Már vagy nyolcszor kellett lelöknöm a kezét a combomról.
- Vezethetek én, és akkor nem zavarnálak vezetés közben – vigyorog.
- Ja, csak feltekerednénk az első fára, mert máshol járna a kezed a kormány helyett.
- Akkor ülj az ölembe, te kormányzol, és meg hátulról kényeztetlek.
- Jesszusom, hogy mekkora barom vagy – sóhajtok, és elfojtok egy szitkot, amikor egy kocsi bevág elénk a sávba.
- Miért vagy ennyire feszült?
Mintha kissé komolyabb lenne a hangja.
- Ha haza érünk, ellazíthatlak – folytatja.
Megrázom a fejem, csak hiú ábránd, hogy ebből a srácból akár egy komoly mondat is kijöjjön.
- Mennyire ismered Shaunát? – váltok inkább témát.
- Eléggé, miért? – néz rám. – Piszkálódott? Leállíthatom.
- Nem, épp ellenkezőleg. Túlságosan kedves volt, odajött, és érdeklődött, hogy meddig jutottunk.
- Ez aranyos tőle, nem?
- Attól függ. Állítólag összejöttek Ewannal, de nekem akkor is rossz érzésem volt, mintha az egész csak színjáték lett volna.
- Gondolod, hogy tervez valamit?
- Nem tudom, de az biztos, ha én beindulnék valakire, és az lepattint, utána nem lennék kedves azzal, akivel utánam kavar.
- Mi most kavarunk? – már megint leszűri a lényeget.
- Sean, ne csináld már!
- Tudom, álca, és én kértelek. Csak heccellek, annyira jó látni, hogy felhúzod magad. Szóval Shauna feltűnően kedves.
- Az nem kifejezés, épp csak használati utasítást nem adott hozzád.
- Arra nekem lenne szükségem – sóhajt fel, sandán ránézek, de most kifelé bámul az ablakon. – Szerintem csak féltékeny rád, ne vedd fel. Ha nagyon zavar, szólj, leállítom. Tudom, mivel tartsam sakkban.
- Igazán?
- Megtett Ewannak néhány igazán mocskos dolgot, amiről jobb, ha a szülei nem szereznek tudomást.
- Felnőtt nő, ezzel nem szoríthatod sakkba.
- Hidd el, megtehetem. Amiket Ewan mesélt… még nekem is durván sok volt.
- Jesszusom, nem akarom tudni, miről szoktatok beszélgetni… te is kibeszéltél minket? – kérdezem rémülten, mire elkerekedett szemmel néz rám.
- Ami kettőnk közt történik, az kettőnk közt marad – válaszol. – Annál többet jelentett nekem, hogy szétkürtöljem.
- Oké – motyogom zavartan. Nem tudok mit kezdeni ezzel.
- Felejtsd el! – mondja hirtelen.
- Miért?
- Csak kanos vagyok. Nem tehetek róla, de ha egy dögös nő van a közelemben, elszáll az agyam.
- Igen, ezt megtapasztaltam.
- Foglalkozzunk inkább a holnappal. Gyakorolsz velem kicsit?
- Mire gondolsz? Az emberfogást nem vállalom.
Felnevet.
- Dobálhatnánk párat.
- Miért áthelyeztek futónak, vagy esetleg elkapónak?
- Ha-ha! Csak szeretném levezetni az energiámat.
- Értem.
Feltűnik, mennyire zavart.
- Sean, minden rendben?
- Félek, Sal. Rossz érzésem van.
- Miért?
- Ez lesz a szezon első meccse itthon, ha lépni akar… – nyitva hagyja a mondatot.
Nem lep meg, hogy neki is ez jár a fejében, Burt ugyanezt mondta, és bennem is ez motoszkál.
- Minden rendben lesz. A speciális egység már reggel kint lesz a stadionban, beüzemelik a detektoros kapukat, és mindenkit ellenőriznek, aki belép. Senki nem vihet be fegyvert. A meccs alatt is végig ott lesznek, én meg engedéllyel a kispadotok mellett leszek. Neked nem lesz más dolgod, csak a játékra figyelni.
Csendben bólogat, de látom, hogy nem nyugodott meg.
- Vigyázunk rád.
Kinyújtom a kezem, és megsimogatom az arcát. Ahogy most rám néz, annyira sérülékeny. Még sosem láttam ilyennek.
- Ewan elszólta magát a meglepetésről.
- Tessék? – lepődöm meg.
- Tudom, hogy anyáék is jönnek. Ugye nem egy díszpáholyba? Ott nagyon könnyű célpontok lennének.
- Nem. A torony alsó soraiban lesznek, senkinek nem fognak feltűnni. Utána pedig együtt lehettek kicsit. Tudom, hogy nagyon hiányoznak.
- Kösz, Sal – mosolyog hálásan.
- Ennyit sikerült kiharcolnom.
- Ez is több mint, amit reméltem.
Megfogja a kezem, és a tenyerembe csókol.
Megérkezünk a házhoz, sietve szállok ki, mert az érzés, ami a hatalmába kerít, őrültségre késztetne, ha hagynám. Talán, ha felgöngyölítjük az ügyet, ha ennek az egésznek vége…
Reszketve állok meg, amikor hátulról megfogja a derekamat.
- Pindurka – suttogja.
- Tessék – lihegem kifulladva.
- Nem kérek mást, de ma éjjel aludj velem. Semmi mást, csak bújjunk össze.
Tudom, hogy ennek szex lesz a vége, de nem tudom eldönteni, hogy az előző beszélgetés csak ennek az előkészítése volt, vagy tényleg aggódik a másnap miatt. Nem tudom, mit tegyek?
- Vacsorázzunk! – sóhajtom, és belépek a házba.

Sean:

Látom, hogy kíván. Hiába menekül, a lopott pillantások, amikor azt hiszi, hogy nem látom. A borzongások, amik megrázzák a testét, ahányszor csak hozzáérek, mikor elsétálok mellette. Jó ötlet volt, hogy felajánlottam a segítségemet. Véletlen összeérintett kezek, a kis hely, ami miatt összesúrlódtunk. Az étel illata, ami bejárja a konyhát, csak fokozza az élményt, tudom, ez hülyén hangzik, de felvillan a szemem előtt, hogy apró kis falatkákkal etetem, miközben a szeme be van kötve, és két falat közt megcsókolom. Már a gondolattól is merev vagyok.
Egy pillanatra lehunyom a szemem, hogy megnyugodjak, és ez elég is a bajhoz. A konyharuha lángra kap.
- Sean, VIGYÁZZ! – sikolt fel. Kikapja a kezemből, és a mosogatóba hajítja, de közben megégeti az ujját.
- A rohadt életbe! – sziszegem, és a kezembe veszem a sérült ujját.
Ahogy a víz alá teszem, összeakad a pillantásunk. Nem szólok egy szót sem, túl sokszor rontottam már el azzal, hogy a számat jártattam. Nagyot nyelek, és csak nézem a szemét.
- Már nem fáj – suttogja.
Elhúzza a csap alól a kezét, de nem törli meg, hanem a mellkasomra helyezi. A vékony mezen át érzem a nedvességet, és most valahogy túlságosan is izgató. A keze forró, a tekintete vágyakozó.
Alig fogom fel, hogy felnyújtózik, és felkínálja az ajkát, de nem sokáig habozok. Éhesen hatolok a nyelvemmel a szájába, és csak homályosan érzékelem, hogy lekapcsolja a tűzhelyet.

- Szoba! – utasít, és abban a pillanatban ugrik az ölembe, ahogy a csípője alá nyúlok.
Ha a múltkor azt hittem, elrepített a boldogság szigetére abból a káoszból, amibe az utóbbi hetekben belecsöppentem, most a Paradicsomba juttat. Már tudom, mire számíthatok, ez számomra hosszú idő óta újdonság, csupa egyéjszakásaim voltak, már nem is emlékszem, milyen volt egy lánnyal komolyabban foglalkozni. Sal odaadása, az a gyengédség, amivel átadja magát nekem, még akkor is, amikor épp ő irányít… órákon át szeretkezünk, hol gyengéden, lassan, hol túlfűtötten, szenvedélytől hajtva, de képtelenül arra, hogy beteljünk egymással. Nincs éhség, nincs fáradtság, csak a vágy. Csak akkor adom fel, amikor már mindketten reszketünk a kimerültségtől. Látom az én kis testőröm szemében a könnyeket, amiket nem a fájdalom csalt elő, hanem valami egészen más, és ettől boldogság jár át.

Gyengéden megcsókolom, mielőtt mellé bújva, szorosan magamhoz húzom, és hagyom, hogy elragadjon minket az alvás. A külvilág megszűnt, csak mi ketten létezünk.

΅΅΅΅΅΅΅΅
Hangos dörömbölésre ébredünk. Sal azonnal riadómódba kapcsol, és bár teljesen meztelen, mégis feszült figyelmet sugároz. Nem tudom, mikor készítette az éjjeliszekrényre a pisztolyát, de most felkapj, egy pillanattal azután, hogy belebújt a mezembe. Viccesen néz ki benne, a térdéig ér, de most nincs kedvem nevetni, az adrenalin csakúgy zubog az ereimben.
Óvatosan az ajtóhoz lép, és kiles, majd elernyed kissé. Visszapillant rám, a tekintete aggodalmat sugároz.
- Burt az. Öltözz föl, mielőtt kijössz. – és eltűnik. Míg összeszedem magam, igyekszem a beszélgetésre figyelni, de Sal gondosan becsukta az ajtót, így csak az jön át, hogy vitáznak.
Kapkodni kezdek, és máris csatlakozom. Nem tévedtem, Solomon ügynök szeme szikrákat szór Sal felé, míg ő próbálja tartani magát.
- Ugye tisztában vagy azzal, hogy ezt jelentenem kell – sziszegi a férfi. – Hogy juthatott eszedbe? Ezért akartad ezt a megbízást. Komolyan egy kanos focistára vágytál?
Olyan gyorsan peregnek a kérdések, és Sal gyors agya láthatóan leblokkolt, képtelen összeszedni egy épkézláb mondatot, így én kelek a védelmére.
- Ha valakit hibáztatni akar Solomon ügynök, akkor velem tegye. Sal nem tehet róla.
- Ja, persze, megerőszakolta, igaz?
- Nem, de egy perc nyugtot sem hagytam neki.
- Akárhogy is volt, szexuális kapcsolatot létesített önnel, ami teljesen ellenkezik a szabályzattal, és ennek következményei lesznek.
- Miért?
A férfi értetlenül mered rám.
- Mit miért?
- Miért lenne következménye? Rajtunk kívül senki sem tud a dologról, és ha maga eltekint a jelentéstől, nem is lesz. Ugye nem áll szándékában tönkre tenni Sal karrierjét?
Ezen elgondolkodik, aztán Sal felé fordul.
- Képes vagy kordában tartani az érzéseidet?
A kis ügynököm megkönnyebbülten felsóhajt, és biccent.
- Rendben, de mára cserélünk, én vigyázok Seanra, te pedig majd a stadion folyosóját figyeled.
- Mi van? – kérdezem. – Na, nem! Őt akarom, csak ő lehet mellettem.
- Mr. MacAlly, pontosan ezért nem lehet érzelmi kapcsolat a védett személy, és a testőre közt, épp ezért nem szokunk ellenkező nemű partnert választani. Ez a maga esete különleges volt, és meg is lett az eredménye. Sal már nem láthatja el a védelmét. Én leszek maga mellett, és erről nem nyitok vitát. És most készüljön, azért jöttem, hogy induljunk a stadionba, már így is késésben vagyunk.

΅΅΅΅΅΅΅΅
Feszült, és kialvatlan vagyok, remélem, ez nem látszik majd a pályán, de nincsenek hiú ábrándjaim, pocsék napom lesz, érzem.
Még az előbb találkoztam a családommal, szerencsére mind jól vannak. Biztosítottak róla, hogy jól bírják az elszigeteltséget, de bíznak benne, hogy hamarosan pontot tehetünk az ügy végére.
Nem beszélgethetünk sokáig, de Sal megígérte, hogy a játék után együtt vacsorázhatok velük. Ettől kicsit megnyugszom, bár nem felhőtlen az örömöm, mert Sal nincs velem, Solomon ügynök ebből nem engedett, sőt közölte, hogy a meccs után át kell mennem anyámékhoz, és az ottani védelmet kapom.

Távolról figyelem, ahogy Sal megkapja az utasításokat, majd eltűnik a folyosó homályában. Egyszer sem néz vissza, és ettől csak még rosszabb.
- Jól tönkre tetted, haver.
Ahogy Ewan felé fordulok, aki a mellvértemet emeli, hogy felvegyem, látom a szemében a sajnálatot.
- Miről beszélsz? – kérdezem.
- A főnöke őrjöng. Valaki eljutatta neki a biztonsági kamera felvételeit a tegnapi műsorotokról. Tudod, a csók az aulában, legalább ne a kamera előtt csináltátok volna. Tüzet okád, és Harrods ügynök fejét akarja.
Félrelököm Ewant, és kirohanok az öltözőből, épp bele Solomon ügynök karjaiba.
- Megígérte maga rohadék! Megígérte, hogy nem szól senkinek.
- Nyugalom Sean, és mondja el, miről van szó – néz rám értetlenül.
- Nem maga volt? Nem maga küldte el a felvételt?
- Milyen felvételt? – áthatóan a szemembe néz, majd óvatosan oldalra biccent. Félrenézek, és egy karót nyelt öltönyöst látok a közelben, aki épp magyaráz valamit a speciálisoknak. – Halkabban vonjon kérdőre, ha nem akarja, hogy az egész ügyosztály lebukjon a maguk kis afférja miatt. Mi történt?
- Nem is tudja? Tegnap megcsókoltam Salt az aulában – a szemét forgatja. – Csak azért, hogy leszereljek egy nyomulós ribancot. De valaki elküldte a felvételt a főnökének. Tényleg nem tud erről?
- Eddig nem szólt róla, és lehet, hogy csak blöff, de jobb, ha tartja a száját, különben maga fogja leleplezni a dolgot. Nem kéne öltöznie? Hamarosan menniük kell bemelegíteni.
- De – motyogom, és zavarodottan sétálok vissza. Miért csinálta ezt Ewan, ez az első, amit meg akarok kérdezni, de nincs sehol, egy másik segítő lép hozzám, hogy segítsen az öltözködésben, és a lazításban.



Alig figyelek másra, csak az jár a fejemben, hogy miért? Mit akart elérni ezzel Ewan? Ha csak azt nem, hogy Salt elszakítsák mellőlem, és védtelenebb legyek.
Úgy rándulok össze, mint akire ostorral csaptak rá, a segítőm ijedten ugrik hátra, mielőtt alaposan fejbe rúgnám. Felpattanok, hogy kirohanjak, de már késő, belép az edző, és jön a meccs előtti utolsó eligazítás.


[1] Sack – bezsákolás: a labdát birtokló irányító leszerelése a támadók területén