End Zone

(Célterület)

Sean – Sal

Harmadik részlet

Sean:

Egyre nehezebben viselem ezt a helyzetet, feszült vagyok a családom miatt, hiába intézte el Sal, hogy olyan gyakran beszélhessek velük, amennyire megoldható. Az se nyugtat meg, hogy az edzőtábor idején amúgy se látnám őket. Most tudom, hogy veszélyben vannak. Ráadásul össze vagyok zárva egy nővel, egy olyan nővel, aki veszélyesen izgat. Izgat a teste – végül is most vagyok a csúcson, minden éjjel szexelnem kéne – ő pedig itt köröz körülöttem, mint valami incselkedő préda. Szerintem tudja, milyen hatással van rám, és még rá is játszik. Amikor kijön a fürdőből, és a póló lecsúszik a vállán, vagy épp benéz a hűtőbe, mikor a konyhapultnál állok, és én megcsodálhatom azt a formás fenekét, ami folyton hívogat… Aztán Sal a következő pillanatban egy ártatlan mosollyal, vagy mozdulattal szétpukkantja a vágyam buborékát, mintha tudná…

De mindezek mellett, vagy ellenére látom rajta, hogy megviselt. A kezdeti üdesége halványul, a szeme alatt a smink ellenére is észreveszem esténként a sötét karikákat. Tudom, hogy ideges, a nyomozás nem halad olyan gyorsan, mint szeretné, kapja az információkat, hallom, amikor fojtott hangon beszél a társával, de utána csak a legszükségesebbekről tájékoztat. Nem tudom eldönteni, de remélem, hogy csak a merénylő miatt ilyen, és nem én léptem túl azt a határt, amit jó néhány napja húztunk meg a stadion büféjében.

Ma este is épp csak visszaérünk a házba, és máris nekilát vacsorát készíteni, nekem valami extra steak-et akar sütni, de magának csak joghurtot vesz elő. Felállok, és kiveszem a kezéből:

- Ülj le, Pindurka! Majd én megcsinálom. – elszedem a másik szelet húst is, és a tűzhelyhez lépek.

- Sean, nekem elég a joghurt.

- Nem, nem elég. Kimerült vagy, egész nap a nyomozást felügyeled. Ne hidd, hogy nem tudom, hogy amíg én biztonságban a stadionban edzek, te mész, és leellenőrzöl mindent, és mindenkit a környezetemben, bemész az irodába, és egyeztetsz, próbálod megtalálni a támadómat. – Beteszem a húsokat a serpenyőbe, és Sal felé fordulok. – El sem tudom, mondani, mennyire hálás vagyok, és tisztellek érte, de pihenned kéne, és főként feltankolni. – a húsvillával a tűzhely felé bökök. – Úgyhogy ma te kapsz tőlem valami laktató vacsorát.

Halványan elmosolyodik, és már kapom is a szokásos fejrázást. Már rájöttem, hogy akkor csinálja, ha zavarban van.

- Ne égesd oda, oké – mondja halkan – piszkosul éhes vagyok.

- Tudom – mosolygok rá vissza. – Tudnod kell, hogy egy mesterszakáccsal hozott össze a sors, már ami a grillezést illeti. Otthon mindig én sütöm a partikon az ételt.

Miközben próbálom felvidítani, megnézem a húsokat, és előkészítem a zöldségeket. El kezdem felaprítani, de ezt már nem hagyja, megkerüli a pultot, kést vesz elő, és besegít. Mire a hús elkészül, a saláta is egy tálban illatozik, nem tudom, milyen öntetet használ Sal, de valami mennyei vacsorának mézünk elébe.

Csendesen eszünk, beszélnék az edzésről, ahogy a szüleimnek szoktam, de látom, hogy a partnerem alig tudja nyitva tartani a szemét, talán nincs is teljesen ébren, ezért inkább csendben maradok.

A vacsora végeztével, bepakolom a mosogatógépet, elindítom a programot, és leülnék Sal mellé a kanapéra, hogy egy kicsit tévézzünk, de ő már mélyen alszik. Meglehetősen kényelmetlen pózban nyomta el a buzgóság, reggelre így a karikák mellé egy alapos nyakfájást is begyűjt. Elgondolkodom rajta, hogy eligazgassam-e a szűk kanapén, de végül másképp döntök. Eddig sem értettem, miért nem fogadja el az ágyat, annyira hatalmas, hogy kényelmesen elférünk rajta mindketten, ezért gyorsan döntök. Felmarkolom az ágyneműt, és megágyazok a hálóban, aztán már megyek is vissza a nőért, akit igaz másképp szeretnék az ágyamban tudni, de kezdetnek ezzel is beérem. Óvatosan a karomba emelem, szinte nem is érzem a súlyát, annyira könnyű, és besétálok vele, vigyázva, nehogy felébredjen. Akkor ér az első kellemes sokk, amikor két lépés után Sal mocorogni kezd, majd öntudatlanul szorosabban simul hozzám, a következő pillanatban átöleli a nyakam, és az arcát a vállamba temeti. A lehelete csiklandozza a bőrömet, csupasz karjának melege felforrósítja a testemet. Tudom, mit akarok tőle, de persze eszembe sem jutna úgy hozzányúlni, hogy ő ne legyen közben magánál. Csak ne lenne ennyire csábító.

Végre beérek, és amilyen gyorsan csak tudom a körülményekhez képest, lefektetem az ágyra, aztán gyorsan alsóra vetkőzöm, és bebújok mellé. Hülyeség tudom, egészen hozzásimulok a takaró alatt, és átölelem. Sokáig nézem még, mielőtt én is elaludnék.

A ma éjszakai álmomban, egy gyönyörű ügynök szurkol nekem a pálya mellett, a kezében pomponok, és a vadítóan rövid szoknya alól kivillanó combjához egy pisztoly van erősítve, ma éjjel teljes biztonságban vagyok.

Sal:

Rég volt rémálmom, és tulajdonképpen ez sem volt az, csak nyomasztó. Mintha valami meleg takaróba csomagoltak volna, és képtelen lennék kiszabadulni. Nehéznek is érzem, olyan, mintha a nagyi régi perzsaszőnyegébe tekeredtem volna. Sosem szerettem azt a vacakot, mindig azt hittem, hogy apró pókok laknak benne, amik megcsípnek. Na, jó, ez mégiscsak egy rémálom, de akkor miért érzem biztonságban magam, és ez az illat. Kellemesen lágy, mégis férfias, mintha valaki lelocsolta volna a szőnyeget. Megmozdítom a fejem, és szaglászni kezdek…

- Korán van még Pindurka, aludj! – Sean álmos mormogására felpattan a szemem, és minden értelmet nyer.

Nem szőnyegbe vagyok csavarva, hanem ő tekeredik körém, a karja, és a lába bilincsként fon át, kellemesen meleg, de kissé fojtogató érzés. Hátulról a mellkasa feszül nekem, és valami egészen más, amit persze azonnal felismerek, de nem akarom elhinni.

- Sean…

- Aludj! – dörmögi a fülembe.

- A fenébe Sean! Fel kell kelnem, engedj!

Duzzogva lefordul rólam, én pedig kimászom a takaró alól. Szerencsére az alvóspólóm, és a bugyim rajtam van, ettől megnyugszom, de aztán amilyen gyorsan csak tudok, kimenekülök a szobából. Azonnal a fürdő felé veszem az irányt, de közben vetek egy pillantást a laptopra, amit tegnap a konyhapulton hagytam bekapcsolva, és hangosan felkiáltok:

- SEAN! ELALUDTUNK! Azonnal kelj fel, vagy elkésel az edzésről!

Hallom a puffanást, aztán a fojtott szitkozódást, és öt másodperccel később megjelenik ő is. A haja zilált, a szeme karikás, és még szédeleg az álomtól. Kóvályogva keresi a helyét.

- Hány óra van? – kérdezi kásás hangon, pont úgy, ahogy a fülembe morgott alig egy perce.

Végignézek rajta, a reggeli erekciója elég látványos, nyelnem kell, és gyorsan elfordulok.

- Fél hét.

- A francba!

- Indulj a fürdőbe, készülj el, addig csinálok kávét, aztán én is megyek.

- Gyere velem, hamarabb végzünk.

Visszafordulok a vállam fölött, már vigyorog, és leplezetlenül stíröli a fenekemet.

- Nem hinném, kiskakas. Na, szedd össze magad, vagy így kell jönnöd. Gondolom, nem szeretnéd, ha a srácok ilyen állapotban látnának.

- Láttak ennél sokkal cifrábbakat is tőlem.

- Nem akarom hallani – nézek rá rémülten, mire elneveti magát.

- Mentem zuhanyozni.

Elsétál mellettem, és finoman végighúzza a kezét a derekamon. Levegő után kapkodva nézek rá, de már eltűnik az ajtó mögött.

Nehezen térek magamhoz, hirtelen megváltozott minden, eddig csak egy fiatal férfi volt nagy egóval, akit védenem kellett egy esetleges támadástól, de úgy tűnik, ő ennek nem érzi a súlyát, és azt hiszi ez csak játék. Mégis hogy gondolta ezt az egészet?

Mély levegőt veszek, ezt azonnal rövidre kell zárnom. Berohanok utána, nem zavar, hogy épp készül beállni a zuhanyfülkébe, nem vagyok szende szűz, láttam már pucér férfit, talán jobbat is, mint ő. Felém fordul, most látszik a pocakja, de az is, hogy a lába milyen izmos, és a pocak alatt megbújó izmok nem hagynak kétséget az erőnlétéről. Ahogy az ágyéka sem hagy kétséget arról, hogy férfi, nem is utolsó.

- Sokáig tartott – vigyorog rám szemtelenül. – Mégis csatlakozol?

- Nem. – sziszegem. – Ide figyelj, te nagyképű kölyök – ezen kuncogni kezd – Ne hidd, hogy nálam beválnak a csajozós trükkjeid. Megmondtam, hogy miért vagyok itt, ne próbálkozz!

- Miért?

- Már megbeszéltük egyszer, ne kelljen újra elmondanom. Komolyan, úgy viselkedsz, mint egy éretlen kamasz. Nem irigylem anyádat, jó sok gondot okozhattál neki.

Elkomorodik, de nem szól semmit, csak megfordul, és belép a vízsugár alá. Tudom, hogy túllőttem a célon, de nem hagyhatom, hogy mást képzeljen bele a helyzetbe, mint ami.

Kifordulok a konyhába, és mire elkészül, már a pulton várja a gőzölgő kávé, és a reggeli sonkás tojás.

- Kösz – morogja dacosan.

- Jó étvágyat!

Mielőtt én is bemennék a fürdőbe, megállok előtte a pult másik oldalán, és csak nézem.

Felnéz, és szárazon megszólal

- Finom lett, pont, mint anyámé.

- Örülök.

Elfordulok, és mennék a dolgomra, amikor utánam szól.

- Ne haragudj az előbbi miatt. Nem tudom, mi ütött belém. Egyszerűen jól esett hozzád érni, és…

- Felejtsük el – mosolygok vissza rá. – Minden rendben.

΅΅΅΅΅΅΅΅

A nyomozás  folyik, az edzések a szokásos módon zajlanak, én naponta leadom  a jelentést, és amikor csak lehet, elintézem, hogy Sean beszélhessen a családjával.

Nem mondja, de látom, hogy nagyon zavarja már ez a helyzet, de sajnos megfeneklettünk. Minden lehetséges szálat lenyomoztunk, és semmi arra utaló nyomot nem találtunk, hogy bárki ártani akarna a családnak, pedig a tények magukért beszélnek. Már az összes ismerősüket lenyomoztuk, akiknek bármi köze lehetett Írországhoz, de mindenhol zsákutcába futottunk. Persze ez nem jelentette azt, hogy ültünk a babérjainkon, csak forró nyom híján más vonalakat kutattak a kollégák, és ez időigényes volt. Sokáig azt hittem, Ewan O'Hara esetleg kapocs lehet, de ő is teljesen tiszta volt.

Naphosszat a laptopot bújtam, és Sean apjának aktáit kutattam, de nem sokra jutottam. Valami elkerüli a figyelmemet, és nem jövök rá, mi lehet az. Burt szerint kezdek eszelőssé válni, javasolta, hogy pár napra felejtsem el az ügyet, és kapcsoljak ki. Ha tudta volna, hogy pont ettől féltem a legjobban.

Sean többet nem tett kétértelmű megjegyzéseket, és mozdulatokat, de éreztem, hogy nem adta fel. Néha egy kedves mosoly, vagy egy gesztus, reggel korábban kelt, és elkészítette a reggelit. Csodás volt a frissen főtt kávé illatára ébredni, még a kényelmetlen kanapén is, mert persze nem hagytam, hogy újra egy ágyban aludjunk, túlságosan veszélyes lett volna. Tisztában voltam azzal, hogy most rejtőzködő módban támadott. Nem adtam meg neki az örömöt, hogy lássa, de kezdett célba érni, néha azon kaptam magam, hogy amíg ő kiizzadta a lelkét az edzésen, én a lelátón ülve, vagy a csarnok falánál kuporogva nem a munkámmal foglalkozom, hanem a látványban gyönyörködöm. Figyeltem, ahogy viccelődik a többiekkel, és néha odaint felém. Ilyenkor persze közömbösséget mutattam, de éreztem, hogy a szívem gyorsabb tempóra vált, és egyre többször vártam ezeket a futó pillantásokat.

Ezen az estén valami idétlen vígjátékot nézünk, ami nekem nem igazán tetszik, de Sean nagyon élvezi. Örültem, hogy vége, mert eléggé elfáradtam nap közben. Nem a semmittevésben, épp ellenkezőleg, végre rászántam magam, és elfogadtam Sean és Ewan ajánlatát, amíg a csapat valami új stratégiai játékot gyakorolt, átmentem az edzőterembe, és alaposan átdolgoztam az izmaimat. A végén alig álltam a lábamon, de jól esett már a mozgás.

Ahogy a filmnek vége lett, Sean nyújtózkodva feláll, és lenéz rám.

- Biztos nem gondoltad meg magad? Elég nagy az ágy kettőnknek, kényelmesebb lenne. Ígérem, egy ujjal sem érek hozzád.

- Ebben nem hiszek – mosolygok rá. – Nagyon is túlfűtött vagy, hogy álmodban kontrolláld magad.

Megvonja a vállát.

- Akkor jó éjszakát, én kis testőröm.

Elnevetem magam, és figyelem, ahogy bevonul.

΅΅΅΅΅΅΅΅

Valamikor az éjszaka közepén felriadok. Kintről zajt hallok, és az ösztöneim azonnal riadóztatnak. Csendesen előveszem a fegyveremet, és az ablakhoz osonok, egészen a függöny takarásába húzódom, és keresem, mi lehetett a zaj forrása. Aztán meglátom: egy termetes mosómedve bújik az egyik kerti szék alá, és a nagy helyezkedés közepette csap némi zajt. Mosolyogva fordulok meg, és a sikoly olyan elemi erővel szakad ki belőlem, hogy a levegő beleremeg. A férfi egy gépkarabéllyal a kezében áll, és engem figyel. Meg sem próbál csendre inteni, csak elmosolyodik, és amikor Sean kirohan a szobából, elégedetten biccent. Nem szólal meg, csak felé fordul, és meghúzza a ravaszt…

Felpattan a szemem, riadtan nézek körül, de minden csendes. Felkelek, magamhoz veszem a fegyverem, és körbesétálok a nappaliban, ellenőrzöm az összes ablakot; zárva vannak. Lassan az ajtóhoz lépek, az is zárva. Következik a konyha, itt is minden rendben. Végül, bár nehezen, de bemegyek a hálószobába. Sean békésen alszik, elmosolyodom azon, mennyire elterül, még ez a hatalmas ágy is kicsinek tűnik az alakjához képest.

Megkönnyebbülten felsóhajtok, és visszafordulok… az álom utóhatásaként, érezhetően megfeszülök, amikor a bejárat mellett álló fa egyik ágának az árnyéka fura játékkal megmozdul odakint. Hallom a szelet, valószínűleg az ébresztett fel.

Kissé megnyugodva leteszem a fegyvert a kanapé mellé, és elmegyek a mosdóba. Össze kell szednem magam, ez a bezártság kikészít, úgy tűnik, még nem edződtem meg eléggé az ilyen feladatokhoz. Megnézem az arcom a tükörben, a szemem alatt méretes karikák, igaza van Burtnek, talán, ha kicsit kiengedek, az segít. Nem nyitom meg a csapot, csak átfésülöm a hajam, veszek pár mély levegőt, és kilépek az előtérbe. És újra a sikoly, csak ezúttal valóságos.

A hatalmas alak a konyhapultnál, halálra rémiszt. De nem csak engem. Én ugyanúgy a frászt hozom rá. Sean kivette a tejet a hűtőből, és igazi férfihoz illőn a dobozból issza. A hűtőből kiáramló fényben először nem ismerem föl, ezért a sikoly, de ő a hangomtól rémül meg annyira, hogy elejti a dobozt. A tej bugyogva ömlik a konyha kövére, ő pedig reszketve áll velem szemben.

- Jesszusom – suttogja pár pillanat múlva.

- Ezt én is mondhatom – felelem ugyancsak halkan.

- Mit kerestél ott? – mutat a fürdő felé.

- Felébredtem. És te?

- Szintén. Utálom a szelet – kinéz az ablakon, és összerázkódik. Valami, amitől ez a nagy ember is fél.

- Én se szeretem.

Felkapcsolom a pult fölötti lámpát, ami csak némi hangulatvilágítást ad, de ahhoz elég, hogy feltakarítsam a tejet, de amikor lehajolnék, hogy felvegyem a dobozt, Sean megragadja a karomat, és felhúz magához.

- Elég volt. – suttogja fojtott hangon.

- Miből?

- Abból, hogy kerülgetlek, és betartom az ostoba szabályaidat. Te nő vagy, mégpedig gyönyörű, kívánatos nő. És én veszettül kívánlak.

Lehajol, és megcsókol, közben a keze határozottan a fenekem alá siklik, és felránt. A pultra ültet, falja a számat, beszívja a nyelvem, és úgy masszírozza, mintha minden csepp ízt ki akarna sajtolni belőle. Szétfeszíti a lábaimat, és közéjük lép. Alig kapok levegőt, miközben érzem, ahogy nekem feszül, egyre keményebben, egyre növekedve. Rémülten nyitom ki a szemem, és találkozik a pillantásunk. Elengedi a számat, de továbbra is ölel.

- Mi a baj?  - zihálja.

- Mit művelsz? – kérdezek vissza.

- Meg akarlak dugni. – lehajol, és csókolgatni kezdi a nyakam. – Annyira kívánlak, már olyan rég.

Miközben a lassú éhes csókjait érzem végigfutni a bőrömön, kétségbeesetten belemarkolok a hajába, és magam sem tudom, hogy ellökni szeretném magamtól, vagy közelebb húzni. Kirángatom a gumit, és a tincsek közé túrok, a kezem a tarkójára simul, ahogy tartom őt. Döntöttem, tudom, hogy rosszul, de elsodor a szenvedélye, és én hagyom.

Finoman harap és erősen csókol, hogy érezzem minden rezdülését. A hatalmas tenyerei a térdemre siklanak, majd egyre feljebb, és a combom beleremeg a finoman erőszakos irányításába. Ha meg lenne a józanabbik eszem, akkor ellenállnék, nem is a fizikai erejének, mert bízom abban, hogy azt nem fordítaná ellenem, hanem a vonzalomnak, ami szinte térdre kényszerít.

Akaratlanul megfeszülnek a lábaim a csípőjén, ahogy belekóstol a nyakam és a vállam találkozásánál lévő gödörbe. El tudnék olvadni a karjaiban, a kezem megfeszül a hajában és egyre erőszakosabban húzom magamhoz, a lábaimmal is ölelem, és szorítom.

Az elégedett morgása megrezegteti a bőrömet, tudom, hogy egy olyan férfi hangja, aki biztos a dolgában, aki tudja, hogy nyert, és megkapja a lányt, akit kíván.

Tudom, hogy kíván, érzem a nekem feszülő vágyát, megrészegít az illata, elkábulok. Végem van.

Meghúzom a haját, erősen, határozottan, és a vigyorgó száját az ajkaimhoz irányítom. Nem fogom elfelejteni ezt a kisfiús, győztes mosolyt, ezt a fajta férfias öntudatot.

A csókjai nem egy fiúé, egy férfi vágyai, aki tényleg engem akar. Nem tudom, melyikünk veszíti el jobban a fejét.  Az ajkai puhák, a testünk lázban ég, a kezei visszatalálnak a fenekemhez és olyan erőszakosan ránt még közelebb magához, hogy elfogy a levegőm. 

Nem vetkőztet, csak benyúl a lábaim közé, félrehúzza a bugyimat, és vaskos ujjával belém nyomul. Felkiáltok a gyönyörtől, és a szemébe nézve tudom, mire készül. Mozgatni kezdi a kezét, egy ujja bennem, a hüvelykujjával pedig a csiklómat kényezteti, míg a másik kezével a pólóm alá férkőzik, és a mellem masszírozza. És ha ez nem lenne elég, újra csókolni kezd. Szenvedélyesen, éhesen, és követelőn. Rég éreztem magam ennyire dédelgetve. A nyakát ölelem, hogy ne zuhanjak hátra, amikor a csípőjét ritmikusan mozgatni kezdi, és azzal löki beljebb, és beljebb a kezét.

Mindketten nyöszörgünk, ő elégedetten, én a kéjtől kábultan. Amikor az orgazmus lecsap rám, hangosan felkiáltok. Hagyom, hogy csókoljon, és szorosan magához húzzon, nem fogom fel, mi is történik, csak amikor már a karjában tart, és a hálószoba felé visz.

Édes kábulat, még sosem éreztem ezt. Volt pár pasim, de ők csak túlfűtött kamaszok voltak, vagy szexéhes egyetemisták. Egyik sem volt igazán kiforrott, gyakorlott szerető. Hozzájuk képest Sean, még a kora ellenére is tapasztaltnak tűnik. Nem merek belegondolni, hány nője lehetett, mert már a puszta sejtelemtől is fájdalom mar a szívembe. MI? Nem lehetek féltékeny! Nincs köztünk semmi, nem érzek iránta… óóó Istenem, mit művel a testemmel? Nem én irányítok, ő "mondja meg", hogy helyezkedjem, épp akkor, épp oda nyúl, amikor, és ahol a legnagyobb élvezetet okozza. Felnézek rá a ködön át, látom, hogy mosolyog, figyeli, ahogy a következő orgazmus elér, hallgatja a sikolyomat, a nyögéseimet, és a fülemhez hajol.

- Most már én következem, Pindurka!

Egy pillanatra eltűnik, hallom a fólia szakadását, aztán már újra fölöttem van. Úgy érzem, a gyönyör széttépi a testem, amikor belém siklik, inkább nyomul. Szétfeszít, de nem fájdalmasan, a hüvelyem engedelmesen fogadja be egészen tövig. A méhem szinte dalol, ahogy a lökései nyomán az újabb extázis felé robogok.

- Fáj? – kérdezi rekedt hangon, és lassít.

- Nem – zihálom. – Gyere! Keményebben! Szakíts szét!

Belé csimpaszkodom, és amikor mozdul, követem. Most felülre kerülök, így mélyebbre jut, a levegő kiszalad a tüdőmből, és újabb kéjes sikoly hagyja el a torkom.

- Ez az! – kiáltja, a kezébe fogja az arcom, és kényszerít, hogy a szemébe nézzek. – Basszus, de jó vagy!

Ezt már alig hallom, elönt a mámor, örömet okozok neki, nem csak én élvezem. Még intenzívebben mozgok, azt akarom, hogy ő is legalább annyira elvesszen, mint én. Érzem, amikor megfeszül bennem, olyan nagy, hogy a farkának minden centijét élesen érzékelem, a lüktető ereket, a hatalmas makkját, és azt, ahogy megduzzad, mielőtt belém lövell. Hiába fogja vissza a gumi, érzem a melegséget.

- Jézusom! – suttogom, amikor mellé zuhanok.

A karjában fekszem, hallgatom egyenletes légzését, és hiába érzem a kielégültséget, tudom, hogy hatalmas hibát követtem el.

- A francba Sean! – suttogom magam elé.

- Mi van?

Meglep, hogy ébren van. Felemelem a fejem, és a szemébe nézek. Hibáztathatnám, de nem lenne igazam, én vagyok a hunyó, nekem kellett volna észnél lenni. Ebben a kitekert kapcsolatféleségben nekem kellene a vezető szerepet betöltenem, én viszont hagytam, hogy egy fiatal srác a kanos vágyaival elsöpörjön, és megtegye azt, amit nem lett volna szabad.

- Tudod, hogy hülyeséget csináltunk, ugye?

- Miért? Nekem nagyon úgy tűnt, hogy 200%-ig benne voltál, és élvezted. Csodás voltál Pindurka. Életem legjobb szexében volt részem.

- Sean fejezd, be! Nem lett volna szabad engednem.

- Pindurka, ne rontsd el. Ez nem volt hülyeség, felnőtt emberek vagyunk, megkívántuk egymást, megtettük.

Miközben halkan suttog hozzám, az ujjait az enyémbe fonja, és csókolgatni kezdi a kezem. Szeretnék elmenekülni, de nem hagyja. Úgy helyezkedik, hogy mellettem feküdjön, a lábával leszorítja az enyémet, és dörgölőzni kezd. Az orrával a nyakamat böködi, és közben szaglász.

- Jó az illatod, jó elmerülni benne.

- Direkt csinálod, ugye? – kérdezem, de az ellenállásom, minden pillanattal egyre gyengül. Úgy érzem, ha eltávolodom tőle, elvész a melegség, ami belőle árad.

- Mit gondoltál? – felemeli a fejét, és rám mosolyog. – Nem hagyom, hogy a kanapén nyomorogj.

- Sean… – nyöszörgöm elgyötörten. – Értsd meg… ezzel veszélybe sodortál mindent.

- Szerintem csak a józan eszemet. Megőrjítettél, olyan szexi vagy, nem lehet ellenállni neked. – felkuncog. – Megint kívánlak.

- Elég Sean!

- Azt akarod mondani, hogy nem élvezted?

Feszülten felhorkanok, mit is vártam. Lehet, hogy a teste egy férfié, de lélekben még annyira kölyök. Egy kisfiú, aki eddig mindent megkapott az élettől, és most képtelen felfogni a valóban fontos, és tragikus dolgokat. Egyszerűen nem akarja felfogni, amit mondok neki, nem érti meg, hogy az élete lehet a tét, és ha nem tudom profi módon megvédeni, akkor…

Szétárad bennem a tehetetlen düh, és sikerül annyi erőt összegyűjtenem, hogy kiszabadítsam magam az öleléséből. Szinte kimenekülök a szobából, és lerogyok a kanapéra. Persze utánam jön.

- Gyere vissza!

- Nem! – válaszolok erélyesen. – Értsd már meg, hogy ezt nem csinálhatjuk. Menj vissza, aludj, én is azt teszem… itt – csapok a huzatra.

- Mi a fene bajod van? Miért kell ilyen hisztit levágni? Szexeltünk, állati jó volt. Miért nem akarod folytatni?

- Mert kettőnk közt ez olyan, mint a… az orvos, és a betege közt, vagy a tanár és diákja közt. Értsd már! Nőj már föl!

- Szóval szerinted én beteg vagyok – suttogja.

- ÁÁÁÁÁÁ! – felállok, és a hajamba markolok. – Menj már vissza a szobába, reggelig nem akarlak látni, és akkor is felöltözve.

Döbbenten mered rám, aztán szó nélkül megfordul, és bemegy a szobába. Visszaroskadok a kanapéra, és csak meredten bámulok magam elé. Pár percre szükségem van, hogy összeszedjem magam. Egy valamiben igaza volt Seannak, úgy viselkedtem, mint egy hisztérika. Talán még soha nem hisztiztem így, gyerekkoromban sem, és egyszerűen nem értem magam. Mi ütött belém?

Hirtelen nagyon szűknek érzem a házat. Körülnézek, és megtalálom a farmeromat, meg egy pulcsit – a pólóm, és a bugyim Sean szobájában maradt. Nem vesződöm alsóneművel, magamra rángatom a ruhát, és közben ösztönös mozdulattal felveszem a fegyvert, hátra a nadrág derekába csúsztatom, és kisétálok a teraszra.

Sosem dohányoztam, de azt hiszem, most megértek azokat, akik a fezsültség levezetésére rágyújtanak. Csendben figyelem a tisztás szélén hajladozó fákat, elég erős a szél, nyár közepéhez képest, kicsit meg is borzongok, bár a teraszon védve vagyok. Gondolkodnom kéne, de a fejem kiürült. Vagyis inkább túlságosan tele van az este történéseivel, még mindig élesen kavarog az álom a szemem előtt, az alak a fegyverrel, ahogy Seanra lő. Összerázkódom a gondolatra. Az álomfejtés nem a műfajom, de a rossz érzés, hogy nem tudtam megvédeni, még mindig bennem lappang. Aztán amikor megláttam a konyhában, ahogy egyszerűen lerohant, mint a meccseken a védőket… A legrosszabb az volt, hogy amint hozzám ért tudtam, hogy ezt akarom, és nem álltam ellen neki, de közben tisztában vagyok azzal, hogy azon felül, hogy súlyosan megszegtem a szabályokat, még azt is veszélyeztetem, hogy védelmezni tudjam. Persze ez nem mentség a hisztériás rohamomra, és reggel bocsánatot is fogok kérni, de legalább némi értelmet ad neki. Ó, és arról nem is beszélve, hogy hat évvel fiatalabb nálam, egy kölyök. A francba! Dehogy kölyök.

Előrehajolok a kerti székben, a térdemre támasztom a könyökömet, és elkeseredve nézek magam elé. A fegyver csöve nyomja a csípőm hátsó felét, és hideg is, de ez tart éberen.

Elgyötörten fordulok az ajtó felé, amikor meghallom, hogy kinyílik.

Sean:

Percekig bénultan ülök. Még sosem voltam senkire ilyen hatással. Sal úgy omlott a karomba, mint egy engedelmes kismacska. Minden pillanatot élvezett, és odaadó volt, akarta. Tudom, hogy ő is akarta. Utána meg egyszerűen átment hisztérikába. Tisztában vagyok vele, hogy hibáztunk, én is ismertem az ilyen helyzetekre érvényes írott, vagy akár íratlan szabályt, de nem tudtam visszafogni magam. Gondolom a szél lehetett az oka, de nyugtalanul aludtam. Megrohantak a rémképek, anyámmal, a bátyáimmal kapcsolatban. Igazából azért mentem ki a konyhába, mert felriadtam valami zajra. Persze minden üres, és nyugodt volt, de úgy éreztem, egy kis tej jót tenne. Nem számítottam rá, hogy Sal a fürdőből kilépve rám ijeszt. Zavarodott voltam az álmoktól, feszült a szél miatt, és frusztrált, mert egy olyan nővel aludtam egy fedél alatt, akit veszettül kívántam, mégsem nyúlhattam hozzá. És akkor megjelent a falatnyi pólóban, aligbugyiban, szexin, félig kábán. Végem volt. Tudom, hogy hibáztam, de ennél édesebb hibát még nem követtem el. Csak ami utána következett. Még csak pár perc telt el azóta, hallottam, hogy kimegy a teraszra, és tudatában voltam, hogy nekem kell helyre hoznom. Egy ilyen öntudatos nő, aki vérprofi akar lenni, nem követhet el ilyen hibát.

Lassan állok fel, aggódom, hogy megint visszazavar, de nem hátrálhatok meg. Rendbe kell hoznom.

Elindulok, de közben kiveszek a hűtőből egy flakon Gatorade-et (proteinitalt).

Csendben lépek ki a teraszra, meghallott, de nem néz föl, csak bámul a fák közé. Az egyik csapatpulcsim van rajta, elveszik benne annyira nagy rá, még ki is nevetném, ha a helyzet nem lenne ennyire komoly. Ráadásul izgató benne, a farkam is pontosan ezt érezteti, fájdalmasan megrándul, amikor leülök a szabad székre Sal mellé.

- Jól áll a pulcsim.

- Kösz – suttogja. – Ez akadt a kezembe, ha bemegyek, visszaadom.

- Megtarthatod, szerzek másikat.

- Sean, jobb, ha bemész. Nem akarok újabb veszekedést.

- Én sem, csak szeretnék kérdezni valamit.

Felém fordítja a fejét, de csak futólag pillant rám, aztán újra a fákat figyeli.

- Mit gondolsz rólam? – teszem fel a kérdést. Igazából nem is tudom, miért ezt kérdezem, de valahogy tudom, hogy a problémát nem a kapcsolatunk jellege, hanem az okozza, hogy Sal tévesen ítél meg. Sokszor kerültem hasonló helyzetbe, a lányok, akikkel dolgom volt, csak a sztárjátékost látták bennem. Azért bújtak ágyba velem, hogy utána dicsekedhessenek a barátaiknak, és igen, én ezt élveztem, ez is az álcám része volt. Nem akartam, hogy az igazi énemet megismerjék.

- Ez milyen kérdés? – még mindig nem néz rám, és a kérdés is szárazon tör föl belőle, mintha nem igazán érdekelné.

- Csak egy egyszerű kérdés, Sal. Milyennek látsz? Azt vágom, hogy vonzódsz hozzám – végre felém fordul, és kinyitja a száját, de ezt most végigmondom. – Tudom, megszegtük a szabályt, de a kérdés az, miért hagytad? Ha közömbös lennék a számodra, el se jutunk oda, hogy ilyen helyzetbe kerüljünk. Szóval? Miért hagytad, hogy megtörténjen? Mit látsz bennem? És nehogy azt mondd nekem, hogy a trófeámra vágytál, mert te annál sokkal intelligensebb nő vagy.

Mély levegőt vesz, mielőtt belekezdene, és az italért nyúl. Nagyot kortyol belőle, aztán a szemembe néz.

- Tetszel nekem.

Várok pár másodpercet.

- Ennyi? – kérdezem döbbenten.

- Mit akarsz hallani? Nem vallok szerelmet.

- Sal…

- Sajnálom, elvesztettem a fejem. Nekem estél, én pedig olyan állapotban voltam, hogy hagytam. Nem lett volna szabad… gondolom, nem én vagyok az első, akit lehengerelsz.

- Ezt hiszed? Hogy számolatlanul döngetem a nőket?

- Ha azt nézem, milyen tapasztalt vagy… gyanítom, kevesen mondanak nemet neked.

Most én húzok egy nagy kortyot az italból.

- Szóval szerinted nekem minden az ölembe hullik, csak el kell vennem.

- Miért, nem így van? Mondj valamit, amit akartál, és nem kaptál meg.

Egy pillanatra elgondolkodom, aztán válaszolok.

- Egy Kawasaki  ninja zx6r-es.

Hitetlenkedve felnevet.

- Menj a francba – sziszegi.

- Mit vártál? – széttárom a karom. – Igen csodás családban nőttem fel, sosem kellett filléreskednünk, bár nem is éltünk nagy lábon. Hétköznapi család voltunk a szokásos gondokkal. Aztán jött a foci, és igazából azóta mindenem megvan.

- Kivéve a motort – szól közbe Sal ironikusan.

- Az csak gimis hiszti volt.

- Akkor? Mégis megkapsz mindent.

- Igen, de azt nem sokan látják, ami bennem van.

- Hagyod egyáltalán, hogy bárki meglássa.

Megrázom a fejem.

- Szeptember 11 után az egész Államokban felerősödött az idegenellenes hangulat. A kisgyerekkoromra nem emlékszem, de arra, hogy mennyire furcsán néztek rám a suliban, és milyen szigorúan ellenőrizték a családomat, már igen. Tudod te milyen érzés úgy élni, hogy félsz megtenni bármit, mert azt hiszed, rossz szándékot feltételeznek mögötte. Akkor jöttünk Seattle-be, és itt is ugyanezt kaptuk, apám diplomás, és nem kapott, csak eladói állást, mert ennél bizalmibb munkát nem adtak neki. Csoda, Liam megalakíthatta a cégét. Nekem egyedül a sport volt a kitörési lehetőség. Van hozzá tehetségem, hát megragadtam. Nem fogok bocsánatot kérni azért, mert elfogadom, ami ezzel jár. Nézd, tudom, hogy hibát követtünk el, de akkor sem bánom, sőt megköszönöm. Nem akarlak nehéz helyzetbe hozni. Megtörtént, de ígérem, többet nem fog, oké?

- Ez most olyan, mintha dobnál utána – Sal még mindig feszülten felkuncog.

- A francba! Mi van? Te üvöltötted le a hajam, hogy mekkora hülye voltam…

- Tudom, ne haragudj. Nem is így értettem. Tartozom egy bocsánatkéréssel a viselkedésem miatt. Össze voltam – vagyok zavarodva. Nem tehettük volna meg, de hidd el, hogy nagyon élveztem. Pont ezért akadtam ki ennyire. Csak amit mondtál, az olyan volt, mint amikor a pasik a szex után dobják a csajokat.

- Nem ez volt a szándékom, sőt. Csak egy szavadba kerül, és mehetünk vissza az ágyba.

- Sean! – szól rám, és elneveti magát.

- Oké, csak viccelek. Távol tartom magam tőled, jó lesz így?

- Kösz – sóhajt fel. – Menjünk be, ideje pihenned, különben holnap földbe döngöl a védelem.

Felállok, és a kezemet nyújtom felé, melegség jár át, amikor elfogadja.

Sal:

Én akartam, hogy vegyünk vissza, így helyes, de valahogy mégis nyomást érzek a mellkasomon, amikor figyelem őt edzés közben. Ez az én bajom, előbb utóbb enyhülni fog, nem gyengülhetek el, akkor sem, ha kezdek tényleg vonzódni hozzá. Ő a védendő személy, és a testőr, nem lehet köztünk semmi. Reggel a kocsiban a békülésünk ellenére olyan fagyos volt a hangulat, hogy nyugodtan fagyit tehettem volna a műszerfalra, nem olvad fel. Nemcsak nekem nehéz, Sean az egójával küzd. Gyanítom, nem sokan állították le, inkább fordítva lehetett. Én? Én a hivatástudatommal küzdök azóta, hogy felébredtem.

Hazafelé sem jobb a helyzet, talán csak annyi változott, hogy délután volt egy érdekes találkozásunk. Épp kifelé lépkedtünk az aulában, amikor egy Sean korabeli, nagyon csinos vörös hajú démon lépett oda hozzánk.

- Szia, Sean! Emlékszel rám?

Azonnal megfeszültem, de a lány csak kedvesen mosolygott. Közéjük akartam lépni, ám Sean megelőzött.

- Shauna? Tényleg te vagy az? – vigyorogva átölelte, aztán felém fordult. – Harrods ügynök, ő itt egy volt évfolyamtársam a középiskolából Shauna Conelly.

Kissé feszélyezve éreztem magam, de elrejtettem, mert a lány igencsak kíváncsian méregetett.

- Ügynök? Szóval igaz, amit Ewan mondott? Tényleg veszélyben van az én drága focistám?

Sean nevetni kezdett, ahogy egymás szemébe néztünk. Nem mutattam érzelmeket, de meglepett a lány közvetlensége. Aztán magyarázatot kaptam.

- Már bánom, hogy a suliban kikosaraztalak. Mostanra nekem lehetne a legmenőbb pasim, vagy legalább elmondhatnám, hogy jártam veled. Minden barátnőm irigyelne.

Félmosolyra húzódott a szám, és elfordultam.

- Sean, szeretnétek beszélgetni kicsit? Leülhetek arrébb, de tudod, ma még dolgunk van, úgyhogy nem maradhatunk sokáig.

- Öt perc, Sal, rendben?

- Rendben.

Az öt percből végül fél óra lett, láttam, hogy számot cserélnek, és amikor egy barátinál sokkal szorosabb öleléssel búcsúztak el a gyomrom összerándult. Mindegy, ezt nekem magamnak kell feldolgozni. Én kavartam magamnak, meg is kell ennem.

A kocsiban ülve nem akarom szóba hozni a lányt, de Sean ábrándos tekintete sok mindent elárul, így nem bírom tovább:

- Évfolyamtárs?

- Aha, és egy elérhetetlen szerelem.

- Értem – biccentek, és inkább az útra figyelek. Nem kérdezek többet, mert már ez az információ is zavar.

- Féltékeny vagy?

- Én? Miért lennék? – pillantok felé.

- Mondjuk, mert tegnap lefeküdtél velem, most meg Shaunáról kérdezel.

- Semmi közöm a nőügyeidhez. Megbeszéltük, hogy a tegnapi hiba volt.

- Igaz. Én azért benne lennék, hogy hibázzunk párszor.

- Sean!

- Most mi van? Ki tudná meg? Ketten vagyunk, én nem beszélek róla senkinek, te meg gondolom, erről nem teszel jelentést. Nincs abban semmi rossz, ha…

- Megbeszéltük, hogy miért nem helyes, miért erőlteted?

- Oké, igazad van. Akkor viszont nem zavar, ha Shaunával összejövök?

A hirtelen váltástól annyira megdöbbenek, hogy kissé megrántom a kormányt, és elnehezül a lábam a gázpedálon. Sean felnevet, megrázza a fejét, de más reakciója nincs.

Szóval ennyi, mindegy neki, hogy kicsoda, csak tárja szét a lábát.

- Felőlem – préselem ki a számon. – Csak ne fedd fel a hollétünket, és lehetőleg ne tűnj el. Tudnom kell, hogy hol vagy, hogy megvédhesselek.

Sean nevetése elhal, és érzem, hogy döbbenten bámul.

- Komolyan beszélsz?

- A lehető legkomolyabban.

- Oké, akkor felhívom, és elhívom holnapra ebédelni.

- Tedd azt! – hatalmas súly nehezedik a mellkasomra, és tudom, hogy ezzel megint hibát követek el, nem lenne szabad hagynom, mégsem állítom le. Elővesz egy eldobható mobilt, ami reggel még biztosan nem volt nála.

- Ez honnan van? – kérdezem, és leállítom a kocsit.

- Cliff hozta, azt mondta, ezen beszélhetünk, mert nem lenyomozható.

- Igen, de ha idegenek is hívogatsz rajta, és megadod a számát, az olyan, mintha a sajátodat használnád.

- Nyugi, anyuci, nem lesz baj.

- Istenem, tényleg egy nagy gyerek vagy.

Megvárom, míg befejezi a hívást, és igyekszem nem odafigyelni arra, miket mond, de iszonyatos érzés hallgatni, ahogy a lány csacsogva mond igent neki, és Sean láthatóan élvezi a helyzetet.

- Oké – néz rám, miután befejezte. Holnap vele ebédelek. Ott akarsz lenni a közelben, vagy inkább…?

- Ugye jól hallottam, hogy a stadionbüfébe hívtad?

- Ja, oda.

- Akkor majd kicsit félrevonulok, hogy kettesben lehess vele.

- Kösz, Sal. Ez nagyon rendes tőled.

- Szolgálok, és védek – mormolom magam elé, és igyekszem rejtve elnyelni a bosszúságomat.

Sean:

Nem értem ezt a nőt. Úgy viselkedik, mint akit teljesen hidegen hagyott a múlt éjszaka. Akárki más, minimum kikaparta volna a szemem, ha egy ilyen oltári szex után már másnap másik nő után koslatnék, de Sal meg se rezzent. Na, jó, volt egy pillanat, de aztán szinte azonnal lehűtött. De ha ő így éli meg, akkor nem fogok megtörni miatta. Nem tartozom neki semmivel, és Shauna. Te jó ég, amikor megláttam, azonnal eszembe jutott, hogy mennyire oda voltam érte a gimiben. Ő volt talán az egyetlen, aki elhajtott, mikor randira hívtam, erre most itt van, és ő az, aki velem akar lenni. Hogy is mondhatnék erre nemet?

Nem mondom, meglepett, amikor elém toppant, de Ewan mondta, hogy benézett hozzá, és engem is keresett.

A lényeg, holnap randizom egy dögös vörössel, akit a csapattársaim is alaposan megbámultak, úgyhogy nem érzem magam vesztesnek, Akkor sem, ha a kedvenc ügynököm elhajtott.

΅΅΅΅΅΅΅΅

Azt a jó büdös… piszok egy ebédem volt. Csak perceken múlt, hogy Shauna nem tépte le a bugyiját, és nem mászott rám.

Ebéd után még sokáig beszélgettünk, és ő folyamatosan fogdosott, nyomult. Persze jól esett, és élveztem, de volt valami, ami miatt nem tudtam felhőtlenül átadni magam. Miután udvariasan leállítottam, mondván, hogy vissza kell mennem, kicsit duzzogva ugyan, de elengedett.

- Edzés után hívj, nem úszod meg ennyivel – suttogja a fülembe, mielőtt feláll, és olyan igazán szaftosan megcsókol.

Mosolyogva figyelem, ahogy a csípőjét riszálva, direkt nekem adva a műsort, elindul kifelé. Néhányan a csapatból szintén a büfében vannak, és hangosan fejezik ki a tetszésüket, néhányan még oda is szólnak, hogy a helyemben utána mennének. Most nehezen tűröm a beszólásokat, így felállok, és valóban utána sietek.

Az egyik szervizfolyosón érem utol, nem is gondolok bele, mit keres erre, csak megragadom a karját, magam felé fordítom, és megcsókolom.

- Ó, igen – nyögi két csók közt. – Ez az én pasim.

- A pasid vagyok? – vigyorgok rá.

- Az lehetsz – nevet vissza.

A derekamra fonja a karját, és a falhoz hátrál. Amikor már nem tud tovább haladni, előrehúzza a kezét, és a nadrágom fűzőjét kezdi bontogatni.

- Ugye nincs rajtad szuszpenzor?

Megrázom a fejem, és a figyelmemet a nagyon szemet gyönyörködtető melleinek szentelem. De amikor lerántja magáról a bugyit, és a lábát a derekam köré fonja, valami bevillan. A francba! Miért képzelek egészen mást ide? Miért szeretném, ha mindezt Sal csinálná velem?

- Várj! – nyögök fel. – Salena várj!

- Ki az a Salena? – kérdezi, és látom, ahogy néhány pillanat alatt, lehiggad.

- Mi? Kicsoda?

- Pontosan. Ki az a Salena? Így szólítottál.

- Salena? Ő… ő az exem. Ne haragudj, de még nem vagyok túl rajta teljesen. Lassíthatnánk egy kicsit?

El se hiszem, hogy ezt én kérdeztem meg.

Shauna kutatva nézi az arcomat.

- Oké, de akkor miért jöttél utánam?

- Nem tudom. Talán, mert szerettem volna továbblépni. Úgy tűnik, kell még egy kis idő. Ne haragudj!

- Semmi gond, de akkor tényleg lassítsunk, nem akarok pótlék lenni. Vigaszbuksza meg még inkább.

- Megértelek, akkor egyelőre csak barátok leszünk? – nézek a lányra, és várok a válaszát.

- Azért ennél jobban ismersz, ugye? Barátnál több leszek neked, ha akarod. Csak egy szavadba kerül, és ez – lengeti meg a bugyiját az orrom előtt, mielőtt betűri a nadrágom derekába – rögtön lerepül.

Kapok még egy büfébelihez hasonló csókot, mielőtt leereszkedik a csípőmről, és megigazgatja a vérlázítóan rövid miniszoknyát.

- Azért látom, nem kell sokat várnom, csődör.

Végigsimít az ágyékomon, ami elég árulkodó, aztán már el is indul a folyosón a kijárat felé.

Útközben odabiccent Salnek, aki teljesen lesokkolva áll az ajtóban, látom, hogy nagyokat nyel, és próbál szenvtelennek látszani, miközben én rendbe szedem magam.