1. fejezet

Sötét volt, és füst. A zene is hangos volt, de ez nem zavart, bár én nem ezért a stílusért voltam oda. De a lányok már nem tudták elnézni, hogy teljesen magamba fordultam. Amióta a vőlegényem két éve meghalt, nem néztem más férfira. Karen addig nyúzott, míg hajlandó voltam elmenni velük a diszkóba, és rájöttem, igazuk volt. Most már megengedtem magamnak, hogy havonta egyszer kimozduljak, és éreztem, hogy jót tett. Végre újra képes voltam nyitni a világ felé, bár ez nem azt jelentette, hogy az első szembe jövő pasi karjába beleomlottam volna.

Most is négyesben buliztunk. Karen, Doris, és Debbie úgy pátyolgattak, mintha a húguk lettem volna, pedig én voltam az idősebb. Ha valaki úgy tolakodott felém, hogy nem tetszett, mindig megvédtek. Komolyan úgy éreztem magam, mint egy szűzlány. Olyan sokáig voltunk együtt Aaronnal, hogy már el is felejtettem, milyen a randizás.

Ezen az estén is inkább csak a zenére figyeltem. Jókat nevetgéltünk az esetlenül próbálkozó srácokon, némelyiket pedig egy jól irányzott megjegyzéssel küldtük el. Ez a mai este sem ígért kalandot, pedig most úgy éreztem, készen állok rá. Sőt, ma kifejezetten arra vágytam, hogy egy ismeretlennel töltsem az éjszakát. Nem voltam az egyéjszakás kalandok híve, de mostanra annyira szükségem lett volna egy kis kényeztetésre, hogy bármire képes lettem volna.

Éhes pillantással kerestem valakit, aki kielégíthette volna a vágyaimat, de csupa kölyök volt körülöttem. Doris ugyan nevetve azt hajtogatta, hogy erre a célra bőven megfelelne egy ilyen kölyök is, de valahogy nem vitt rá a lélek, hogy belemenjek egy ilyen dologba. Ha már rászánom magam, akkor egy érett férfit akarok, de ilyenre itt nem akadhatok, ezt már láttam.

Volt néhány korombeli pasi, de azokról inkább megfeledkeztem.

Karen mosolyogva figyelt, én pedig nem értettem, miért.

- Mit mosolyogsz? – kérdeztem.

- Van egy pasi. Úgy bámul, hogy majd’ kiesik a szeme. Ráadásul szerintem bejönne neked.

- Ja, persze! – mormoltam.

Meg akartam fordulni, de megfogott.

- Várj egy kicsit, ne vegye észre, hogy szóltam.

- Figyelj, én már végignéztem a mai kínálatot. Nincs itt senki, aki érdekelne.

- Szerintem, ő most jött, eddig nem láttam. Csak nézd meg!

Továbbmozogtam a dal ritmusára, és lassan megfordultam. A férfi valóban engem nézett, egy pillanatra kiestem a ritmusból. Idősebb volt nálam legalább egy tízessel, de ez nem vált hátrányára. Karakteres arcát sötét haj keretezte, talán fekete volt, de ezt innen nem tudtam megállapítani. Furán állt, mintha összefogta volna hátul. A szeme feltűnően világított, és kutatva figyelte minden rezdülésemet. Ahogy a pillantásunk találkozott, elmosolyodott, amitől kedves gödröcskék jelentek meg az arcán. Teljesen elaléltam, villámgyorsan visszafordultam, mielőtt észrevehette volna a reakciómat.

- Na? Mit mondtam? – vigyorgott Karen.

- Hát ez… Jézus! Kész vagyok. – zavarodottan álltam, hirtelen elvesztettem a ritmust, a kezem remegett. – Le kéne ülnöm.

- Ne légy bolond, ha most eltűnsz, akkor ez a pasi lelép.

- Nem tudok uralkodni a mozdulataimon, mindjárt elesek.

- Oké, akkor gyere, és igyunk valamit.

- De ott áll a bárpultnál.

- Éppen azért.

- Karen!

- Ne legyél már félénk! Látom, hogy mennyire ki vagy, kell már neked valaki. Miért ne legyen ő?

- Nem tudom… – nyögtem.

- Na, gyere!

Megragadta a kezem, és a pult mellé húzott, közvetlenül a férfi mellé álltunk. Úgy remegtem, mint a kocsonya, nem mertem felé nézni, inkább a pultost szuggeráltam, de ő láthatóan nem vett észre. Előkotortam a pénzt, és igyekeztem felhívni magamra a figyelmet, amikor éreztem, hogy valaki szorosan mellém áll.

- Andrew! – szólt hangosan. A hangjától megborzongtam, kellemesen rekedtes bariton volt. Az a fajta, amitől mindig begerjedtem.

A pultos felé fordult.

- Mondd Matthew!

- A hölgy rendelni szeretne. Ne várasd meg, már itt áll egy ideje!

- Igen. Máris.  Mit hozhatok, kisasszony?

- Valami vodkás koktélt kérnék. Magára bízom – mosolyogtam rá, aztán amikor elfordult, zavartan a férfira néztem. – Köszönöm, azt hiszem maga nélkül szomjan halhattam volna.

- Azt semmiképp nem hagytam volna. Engedje meg, hogy meghívjam.

- Nem. Ez nem szükséges, de köszönöm.

- Ragaszkodom hozzá.

Közben a pultos megérkezett az itallal.

- Parancsoljon, kisasszony!

Már nyújtottam a pénzt, de észrevettem a villanást a két férfi szemében, és Andrew máris a férfi felé fordult, mielőtt fizethettem volna. Matthew odaadta a pénzt, aztán rám mosolygott.

- Én… igazán, én nem… nem fogadhatom el – hebegtem. Felé nyújtottam a pénzt, de ő megfogta a kezem, és visszatolta.

- Nem hagyhattam, hogy szomjan haljon – mondta, és közben mélyen a szemembe nézett.

Remegni kezdett a kezem, és inkább visszahúztam.

- Hát… akkor kösz – motyogtam.

- Szívesen – mosolygott. – Matthew vagyok – felém nyújtotta a kezét.

Zavartan fogadtam el.

- Anita.

- Anita – látszott, hogy ízlelgeti. – Anita. Szép név, mint, aki viseli.

Elpirultam, és gyorsan az italomba kortyoltam, mielőtt végleg elveszítem magam.

Istenem, tényleg olyan voltam, mint egy nyeletlen kétéves. Csak hebegtem, mint, aki képtelen megszólalni, és olyan zavarban voltam, hogy biztos voltam benne, ha eddig érdeklődött is, mostanra lehűtöttem.

- Mit szólna hozzá, ha keresnénk egy csendesebb helyet, ahol beszélgethetünk?

Meglepve néztem rá, nem kertelt, azonnal a lényegre tért. A szeme csillogott, és láttam, hogy mit szeretne. Nyeltem egyet, mielőtt válaszoltam:

- Mégis mire gondol? Talán…

- A galéria csendesebb, és ott van néhány sarokasztal. Nem zavarna minket ez a ricsaj – mosolygott továbbra is.

- Anita, mi a lányokkal meglátogatjuk a mosdót – hajolt a fülemhez Karen, és közben a férfira sandított.

- Rendben, én a galérián leszek… – a partneremre néztem.

- Matthew.

- Matthew-val.

- Rendben, majd később találkozunk – kacsintott, és már el is tűnt.

- Mehetünk? – nyújtotta a karját a férfi.

Belekapaszkodtam, megfogtam a poharamat, és pipacspirosan elindultam mellette.

- Andrew! Küldess fel még kettőt ebből! – nézett hátra, aztán már mentünk is. Határozottan vezetett, szinte fel sem ocsúdtam, és már az emeleten voltunk egy félreeső asztal mellett.

Csak néztük egymást, aztán miután megkaptuk az újabb italt, Matthew felemelte a poharát:

- Arra, hogy találkoztunk!

Félénken koccintottam vele, és nagyokat nyelve, megittam a koktél felét.

- Nyugalom! – nevetett. – Úgy néz ki, mint, aki retteg. Nem fogom megenni, már vacsoráztam.

Oh, ha tudnád, hogy pedig pont erre vágyom – gondoltam, és a szemébe néztem.

- Azt hittem, sokkal bőbeszédűbb – folytatta. – A barátnője mellett úgy tűnt.

- Csak zavarban vagyok.

- Miért?

- Nem szoktam diszkóban ismerkedni. – végre kezdtem megtalálni a hangom, bár a tekintete éhesen kutatott, és ettől rettenetesen zavarban voltam.

- Értem. Gondolom, most azt hiszi, hogy én valami kiöregedett macsó vagyok, aki a fiatal, csinos lányokra hajt.

- Ez eszembe se jutott. Maga egyáltalán nem öreg. És én sem vagyok fiatal, csinos lányka.

- Ezzel vitába szállnék – nevetett. – Rég láttam itt ilyen csinos hölgyet.

- Kérem, ne! Ne hozzon zavarba!

- Rendben, de akkor ne legyen ennyire megszeppenve.

- Jó, megpróbálom – néztem rá.

Most láttam csak igazán a szemét. Mogyoróbarna volt, és aranyos fényben ragyogott. Megint nyelnem kellett, ezért gyorsan elfordultam. Végignéztem rajta. Lezser koptatott farmert viselt, és fehér inget. Semmi különös, de valahogy mégis úgy festett, mintha egy divatlapból lépett volna elő.

- Tetszik, amit lát? – kérdezte, és lágyan megfogta a kezem. – Figyeltem egész este. Vadászott, keresett valakit.

- Nem… én… Mi az, hogy egész este? Én nem láttam magát sehol.

- A DJ mögött álltam. Tudja, ő az unokaöcsém – mosolygott.

- Oh, értem – mondtam halkan, és megpróbáltam elhúzni a kezem, de nem engedte.

- Tényleg el akarsz menni? – váltott tegezésre. – Vagy szeretnél valami mást?

- Én… – megint hebegni kezdtem. – Nem is… én. Nem akarok ismerkedni.

- Lehet, de látom, hogy nagyon szeretnél valami egészen mást.

- Mennem kell – mondtam, és felálltam. – A barátaim várnak.

Ő is felállt.

- Szerintem kibírnak egy órát. Korán van még.

- Mit akar?

- Te mit akarsz?

- Semmit – mondtam gyorsan.

- Biztosan?

- Nem akarok ismerkedni – ismételtem.

- Látom, hogy ki vagy éhezve. Én sem ismerkedni akarok, de szívesen eltöltenék veled egy kis időt. És szerintem te is. Kötetlenül. Felnőtt nő vagy, ha nem akarsz semmi mást, akkor is kell néha, hogy valaki csillapítsa a vágyaidat. Nem kínálok mást, de ha úgy gondolod, ezt felajánlhatom.

Döbbenten néztem rá, ennyire látszik?

- Én… azt hiszem… – motyogtam. – Te nagyon rámenős vagy. Ha ennyire nyomulsz, az már szinte zaklatás.

- Oké, bocs – visszakozott, és ellépett előlem, hogy szabadon elindulhassak a lépcső felé.

De én nem mozdultam, ránéztem:

- Tényleg ennyire látszik rajtam? – kérdeztem elgyötörten.

- Egy figyelmes szemlélőnek biztosan feltűnik.

- És persze te az vagy – suttogtam.

- Van tapasztalatom a nőkkel.

Ezt valahogy sejtettem, de nem tettem szóvá. Lassan felé léptem:

- Én nem vagyok gyakorlott ebben – suttogtam. – Olyan régen ismerkedtem, hogy már nem is emlékszem, hogy kell.

- Csak egy jó szexet ígérek – búgta rekedten, és megfogta a karomat.

- Nem is kérek mást.

Odahúzódtam hozzá, és kábultan figyeltem, ahogy az arca felém közeledik. Az utolsó pillanatban kissé elfordítottam a fejem, így nem tudott megcsókolni, csak az arcomat érte el.

- Mi történt? – kérdezte. – Meggondoltad magad?

- Nem, csak… Talán ezt mellőzhetnénk – mondtam.

- Miért?

- Mert a csók az olyan… intim.

- Az nem intim, amire készülünk? – nevette el magát.

Lehajtottam a fejem, hirtelen nagyon úgy éreztem, hogy hibát követek el. El akartam fordulni, de megfogta a karom.

- Ne menj el! – suttogta. – Nincs csók, de ha már eddig eljutottál, akkor ne add fel! – meglepve néztem rá. – Még nem csináltál ilyet, igaz?

Némán megráztam a fejem.

- Gyere! – hajolt a fülemhez. – Nem kérdezek többet, de azt akarom, hogy ma éjjel megkapd, amit akarsz.

Hálásan néztem rá. Nem akartam, de egyre szimpatikusabb volt. Már egyre kevésbé éreztem zavarónak, hogy megtegyem vele, és ez zavart. Nem a szex, azt már eldöntöttem, hanem, hogy így érezzek. Ismertem magam, és pontosan ez volt az oka, amiért sosem bocsátkoztam ilyen kalandokba. Nekem a testi kapcsolathoz szükségem volt az érzelmi vonzódásra. Persze ebben az esetben erről szó sem volt, hisz nem is ismertem, de megmozdult bennem valami.

Az utolsó mondata visszhangzott a fejemben, én sem akartam kérdezni, de ahogy ránéztem, elgyengültem.

Ahogy kézen fogva vezetett, láttam, hogy igazam volt. A haját hátul gumival fogta össze, a háta közepéig ért, amitől megborzongtam. Elképzeltem, hogy kibontja, és amikor fölém hajol, beborít a fekete selyemzuhatag. Megremegtem, azonnal észrevette, és megállt.

- Baj van? – nézett hátra.

- Nem… csak a hajad…

- Mi van vele?

- Semmi. Szeretem a hosszú hajat.

Elmosolyodott.

- Megkérdezhetek valamit? – suttogtam.

- Persze.

- Indián vagy?

- Igen, talán ez gond? – a hangja egy kissé kimértté vált.

- Nem, dehogy – mondtam gyorsan. – Melyik törzshöz tartozol?

- Az anyám apacs, az apám navajo.

- Csodásan hangzik. – mosolyogtam.

Megállt, és mélyen a szemembe nézett.

- Szereted az egzotikumot?

- Tessék?

- Különben nem érdekes – nevetett. – Ez nem számít.

Megállt egy ajtó előtt, elővett egy kulcscsomót, kinyitotta, és betessékelt. Miután bent voltunk, könnyedén bezárta. Felkapcsolt egy kapcsolót, amitől a helységet lágy fény borította el. Egyszerű szoba volt, kellemesen meleg színű falakkal, egy íróasztallal, néhány székkel, és egy kanapéval. Az iratszekrény polcain nem papírok, hanem bakelit és CD lemezek sorakoztak, és a sarokban egy drágának tűnő Hi-Fi berendezés állt. Matthew egy távkapcsolóval bekapcsolta, halk, lágy dallam járta át a szobát, de nem láttam, hol vannak elrejtve a hangfalak.

Döbbenten néztem körül.

- Az irodám – mondta mosolyogva. – Azt hiszem, ezt még nem mondtam, az enyém a diszkó.

Csendesen álltam, és csak néztem, ahogy lezserül ledobja az ingét. Elkerekedett a szemem, amikor megláttam tökéletesen kidolgozott mellkasát, és hasát. Inkább az arcára néztem, de ez sem segített, a huncut mosoly, ami a szemében játszott, a kedves nevetőráncok, csak fokozták a remegést, ami a gyomromban megindult. Most láttam igazán, hogy milyen karakteres az arca, közel járhatott a negyvenhez, de ezt csak onnan tudtam, hogy a munkámnak köszönhetően jól be tudtam határolni az emberek korát. Egy egyszerű szemlélő biztosan nem hitte volna harmincnál többnek.

- Meggondoltad magad? – kérdezte újra.

Megráztam magam, és közelebb léptem, mire megint mosolyogni kezdett. Gyengéden megfogta a kezem, és a kanapéhoz húzott. Lassan simogatni kezdett, és az ujjai a felsőm pántja alá siklottak. Lehajolt, és megcsókolta a vállam, aztán az ajka végigsiklott a nyakamon, és az államon. Folyamatosan becézte a bőrömet, de a számat kihagyta. A keze felfedezőútra indult, és hamarosan halkan zihálva remegtem a karjában. Hátravetettem a fejem, hogy jobban érezzem, ahogy a nyakam csókolja. Én is simogatni kezdtem, a mellkasa és a hasa keményen duzzadt, feszes volt, és kívánatos a kezem alatt, szerettem volna minél szorosabban hozzábújni.

Végigcirógattam a vállát, és a tarkójára siklott a kezem, az ujjam beleakadt a hajgumiba, és egy pillanatra megdermedtem.

Felemelte a fejét, és mosolyogni kezdett:

- Vedd ki! – suttogta rekedten, és én azonnal kibontottam a haját.

Vágyakozva túrtam bele, élveztem a selymes érintést az ujjaim közt, és halkan felnyögtem. Nevetni kezdett, és felemelte a fejét, hogy a szemünk egy magasságba kerüljön. Bódító volt, ahogy a szemembe nézett, és nekem komoly erőfeszítésbe került, hogy ne csókoljam meg mégis.

- Kérlek vigyázz rám! – suttogtam. – Túl rég volt, hogy én…

- Megígérem – fojtotta belém a szót. – Óvatos leszek.

Gyengéd mozdulatokkal levette rólam a felsőt, a karjába emelt, és a kanapéra fektetett. Aztán már csak arra eszméltem, hogy eltűnt a nadrágom, és egymás mellett fekszünk meztelenül, ő pedig lágyan simogatja a testem.

Az ajkával folyamatosan cirógatott, lassan ízlelte a vállamat, én pedig közben remegő kézzel simogattam a hátát, a mellkasát, és próbáltam egyre közelebb kerülni hozzá. A vágy olyan erővel söpört végig rajtam, hogy a könnyeim kicsordultak, és minden porcikám reszketett.

- Mi a baj? – kérdezte.

- Semmi, csak… akarlak. Sokkal jobban, mint ahogy azt el tudnám viselni. – olyan halkan, zaklatottan beszéltem, hogy nem hittem, hogy megérti, de tévedtem.

Egészen közelhajolt az arcomhoz, és a fülembe súgott:

- Boldoggá teszlek. – Az ajka milliméterekre volt az enyémtől, éreztem a leheletét a számban. – Engedd, kérlek! – suttogta, és megcsókolt.

- Ne! – nyögtem, de nem tudtam ellenállni.

Az ajkunk összeforrt, és én nyögve adtam át magam neki. Követelve tört utat, és szenvedélyesen csókolt. A karomat a nyaka köré fontam, és nem akartam elengedni többé. Éreztem a könnyeimet kicsordulni, de nem érdekelt, nem hagytam abba, élveztem ajkának édes, kissé alkoholszagú ízét, és folytatni akartam.

Egy pillanatra megállt, láttam, hogy elővesz valamit az éjjeliszekrény fiókjából, aztán már hallottam a jellegzetes szakadó hangot. Mire feleszméltem, már fel is húzta a gumit.

De nem azt tette, amit vártam. Kissé felemelkedett, és lágy csókok közepette végigsiklott a testemen. Amikor a csípőmhöz ért, már tudtam, mire készül.

Felkiáltottam, amikor a nyelve a nőiességemhez ért, nem hagyta, hogy elhúzódjak, szorosan megragadta a csípőmet, és vad játékba kezdett. Néhány pillanat múlva úgy éreztem, elájulok. Vonaglani kezdtem, belemarkoltam a hajába, és még erősebben húztam magamhoz.

- Istenem! – sikoltottam. - Matt…

Lebegtem, és süllyedtem egyszerre, nem érzékeltem magam körül mást, csak őt, az egyik kezét elvette a csípőmről, és masszírozni kezdte a mellemet. görcsösen rándultam össze, elért a gyönyör, vergődtem a karjában, próbáltam menekülni, de nem engedett, tudta, hogy még nem végzett. Addig kínzott, amíg már a testem képtelen volt másképp reagálni, csak rázkódott, hangosan sikoltottam, nyögtem, és ziháltam egyszerre. Akkor elengedett, de csak azért, hogy befejezze, amit elkezdett.

Hirtelen a lábaim közé siklott, felemelte a fejét, és ahogy a szemembe nézett mosolyogni kezdett. A derekam köré emelte a lábam, az ajkam szétnyílt, és hangosan nyögtem, ahogy belém hatolt.

- Oh, istenem! – suttogtam.

Nem tétovázott, hevesen mozgott, a nyakamba temette az arcát, és hallottam, hogy egyre jobban zihál.

- Annyira… izgató… vagy – suttogta.

 Hangosan nyögve igazodtam a mozgásához, de nem tudtam megszólalni. Tényleg olyan volt, mintha most veszíteném el a szüzességemet, úgy reagáltam, mintha először szeretkeznék. Gyors volt, de amikor éreztem, hogy az utolsó görcsös lökések után elernyed, boldog voltam. Megtartotta az ígéretét, már nem is emlékeztem, mikor éreztem ezt.

Csak a fáradtságnak köszönhettem, hogy nem mondtam ki hangosan, ami a fejemben zakatolt: Aaron-nak ez csak nagyon ritkán sikerült.

Gyorsan pislogni kezdtem, hogy a könnyek ne áruljanak el, de Matthew túl jó megfigyelő volt:

- Fájdalmat okoztam? Nem volt jó neked?

- Nem! Csodálatos voltál – mondtam elhalóan. – Csak már rég éreztem ilyet, és most túlcsordulnak az érzel… – elhallgattam, ezt nem akartam kimondani.

Matthew mosolyogni kezdett, és lágyan megcsókolt, nem ellenkeztem, pedig tudtam, hogy ezzel mindent elrontok.

- Ne szégyelld, amit érzel – mondta, amikor felemelkedett.

- De nem érzek semmit – hazudtam.

A pillantása elsötétült, felült, és a nadrágjáért nyúlt.

- Remélem, azért nem csalódtál nagyon.

- Várj! Nem úgy értettem – feltérdeltem, és a vállához simultam. – Csodás voltál, csak nem engedhetem, hogy érezzek irántad bármit is.

- Oké, ezt megértem – nézett rám. – Csak úgy tűnt, hogy te nem vagy az egyéjszakás kalandok híve. Azt hittem, vonzódsz egy kicsit.

- Vonz a tested, de…

- De nem akarsz érezni semmit. Megértelek. – Rám nézett, és mosolyogni kezdett. – Azért jó volt neked?

- Viccelsz? – kérdeztem. – Már mondtam, hogy rég éreztem ilyen csodásan magam. Köszönöm. Inkább attól félek, hogy te csalódtál.

- Elképesztő voltál, érzéki, odaadó…

- És ügyetlen – motyogtam.

- Legalább tudom, hogy nem bújsz ágyba bárkivel. Ez megtisztelő.

Zavartan elfordultam, és a ruhám után nyúltam.

- Várj! – súgta a fülembe. – Nem muszáj máris visszamenned.

- A barátnőim…

- Gondolom, megvárnak. – a telefon után nyúlt, és már hallottam, ahogy intézkedik. – Andrew, láttad annak a hölgynek a barátait, akivel feljöttem?… Igen, a ház vendégei… igen, mindent, amit fogyasztanak. – nevetni kezdett. – Értem, kösz.

Felém fordult, és mosolyogva leült előttem a földre.

- A barátnőid remekül szórakoznak.

- Mire gondolsz?

- Szerintem, most nem örülnének, ha megzavarnád őket. Körülzsongják őket a fiúk.

- Oh! – suttogtam meglepve.

- Gyere, hagyjuk őket mulatni.

Feltérdelt, és szenvedélyesen megcsókolt…