16. fejezet

Ahogy beléptem, tátva maradt a szám:

- Úristen! Mi ez, az elnöki lakosztály?

- Nem – nevetett. – csak egy egyszerű lakosztály, miért?

- Láttad te a szobáinkat? – néztem körül.

Persze túloztam, a mi szobáink is meseszépek, és kényelmesek voltak, de ez! Mintha egy tündérmesébe csöppentem volna. Én voltam valamelyik királykisasszony, és a hercegem épp most vezetett be a paradicsomba. Volt egy hatalmas nappali, ahova az én egész kis házikóm belefért volna, házimozi rendszerrel, és olyan kanapéval, amin egy egész baseball csapat elfért volna. A bárpultról nem beszélve, és kilátás. Hangosan felnyögtem, amikor megpillantottam a Nílust.

Matt mosolyogva megfogta a kezem, és körbevezetett a lakosztály többi részén. Kimentünk a hatalmas teraszra, és meglepve láttam a két napozóágyat, ami a késő délutáni nap felé forgatva állt. A két személyre megterített, romantikus étkezőasztalt. A gyertyák arra vártak, hogy valaki meggyújtsa őket. És a fal mellett egy Hi-Fi állt.

- Mikor szervezted ezt meg? – fordultam Matt felé.

- Amikor ideértünk. Mondtam, hogy a hajón eldöntöttem, hogy meghódítalak.

- Sikerült – suttogtam, és átöleltem.

- Éhes vagy?

- Mint a farkas.

Odavezetett az asztalhoz, és udvariasan segített leülni, aztán a Hi-Fi-hez lépett.

- Szereted ezt a bandát? – mutatott felém egy CD-t.

- Ők a kedvenceim – ámultam el. – Ez ugye az új lemezük, imádom.

Nevetve elindította a lejátszást, és leült velem szemben.

- Akkor ezt kipipálhatjuk. Nekem is ők a kedvenceim.

Lenyúlt az asztal mellé, és elővett egy üveg pezsgőt.

- Ne! Én nem kérek – mondtam gyorsan, amikor a poharam felé nyúlt. – Nem bírom a pezsgőt, ha nem akarod, hogy rosszul legyek, akkor nem itatsz velem.

- Rendben – mondta meglepve. – Mit innál helyette? Máris megrendelem.

- A limonádé tökéletesen megfelel – nyúltam a kancsó felé, de megelőzött, és töltött nekem, majd magának is.

- Miattam nyugodtan igyál pezsgőt.

- Az igazat megvallva, én sem szeretem, de a filmekben mindig azt látom, hogy ez olyan romantikus.

Mindketten felnevettünk.

- Kedves, te már így is elvarázsoltál – mondtam enyhe zavarral a hangomban.

Most ő jött zavarba, félrenézett, aztán gyorsan felállt, és inkább felszolgálta a vacsorát. Fogalmam se volt róla, mit eszünk, valami egyiptomi különlegesség volt, de mivel már megszoktam az ízvilágukat nem ért meglepetésként. Csendesen ettünk, és áhítattal figyeltem, ahogy a nap egyre lejjebb siklik a folyó túlpartján. Miután befejeztem a vacsorát, kedvesen Matt-re mosolyogtam, aki hirtelen megfogta a kezem, és az egyik napozóágyhoz húzott. Szorosan egymás mellé feküdtünk, és összebújva figyeltük a naplementét.

- Hmmm! – doromboltam a mellkasának. – Ezt meg tudnám szokni.

- Egyiptomot? – kérdezte, és megcsókolta a homlokomat.

- Nem, azt, hogy így fekszünk egymás mellett.

- Csak rajtad múlik – suttogta, és még szorosabban magához húzott.

- Jaj, Matt! – lehunytam a szemem, és boldogság járt át. Áttörtem magamban a gátat. Nem volt egyszerű, mert igen vastagra sikerült felépítenem, de most végre kiszabadultam. Nem fogom veszni hagyni azt, amit megszereztem, küzdeni fogok Matt-ért. Ha kell, költözöm, de nem engedem el ezt az érzést.

Hirtelen könnyek szöktek a szemembe, Matt hangja egészen közelről búgott, a fülembe, ahogy halkan énekelt, mégis földöntúlinak hallottam. Áradt belőle a szerelem, legalábbis így éreztem, és én egészen elaléltam:

Hagyj égve egy lámpát

Hát itt az este

A parton vagyok

Keresek valamit,

Ami igazolja, hogy

Amire emlékezem

Az több mint egy láng

A képzeletem tüzében

          Bármit megtettem, hogy megkapjam

          Bármennyire szükségem van megváltásra

          Bármit mondasz

          Akár egy életen át várok

Tudom, esküszöm,

Ha égve hagysz egy lámpát

Ha égve hagysz egy lámpát nekem

Odajövök

Égve hagyhatsz egy lámpát nekem

Lassan itt a reggel

Még mindig egy helyben állok

Keresem az okokat, hogy visszaforduljak

Annyira meglepő

A kedvesség, amit mutattál

Nem tudom elfeledni

          Bármit megtettem, hogy megkapjam

          Bármennyire szükségem van megváltásra

          Bármit mondasz

          Akár egy életen át várok

          Tudom, esküszöm,

Ha égve hagysz egy lámpát

Ha égve hagysz egy lámpát nekem

Odajövök

Égve hagyhatsz egy lámpát nekem

         

Elgyengülve lélegzel

Próbálod elengedni a rab madarat

Elűzöd belőlem a reménytelenséget

Édes kezed hazavezet

Nem vagyok egyedül

Tudom, esküszöm,

Ha égve hagysz egy lámpát

Ha égve hagysz egy lámpát nekem

Odajövök

Égve hagyhatsz egy lámpát nekem

                                             (Duran Duran: Leave A Light On)

Némán hallgattam, ahogy az énekessel együtt énekel, persze nem volt ismeretlen a dal, az egyik kedvencem volt a lemezről, pont ezt hallgattam nem olyan régen, és ő jutott az eszembe, de most, ahogy Matt énekelte nekem, még mélyebb töltetet kapott, és én sírni kezdtem.

- Tudnálak szeretni – suttogtam a féligazságot, és megcsókoltam.

- Én tudlak szeretni – mosolygott vissza, és gyengéden cirógatta az arcomat, miközben mélyen a szemembe nézett. – Szeretlek.

- Alig ismersz.

- Azt már tudom, amit tudnom kell. Nit… – megremegtem. – Anita! Ne haragudj! De miért zavar, ha így hívlak? Mondd el, kérlek!

Mélyet sóhajtottam, lesütöttem a szemem, és belekezdtem. Elmondtam neki mindent, az apámról, még a legutóbbi esetet is.

- És amikor azok után, hogy próbálkozott, te Nit-nek hívtál, akkor felszakadt bennem minden, addig az agyam elfeledtette velem, de akkor bombaként robbant. Nem rajtad akartam kitölteni, csak…

- Bocsáss meg! Ha tudtam volna…

- Nincs mit megbocsátanom – felemeltem a fejem, hogy a szemébe nézzek. – Nem te tehetsz arról, hogy az apám egy perverz állat.

- Ha egyszer találkozom vele, biztosan megmondom neki a magamét – morogta dühösen.

- Felesleges. Ilyenkor általában annyira részeg, hogy másnap nem is emlékszik semmire.

- Nem tudom, szerintem egy ilyen dolgot azért nem felejt el az ember, maximum letagadja, mert szégyelli.

- Te még sosem voltál úgy, hogy filmszakadásig ittál? – kérdeztem.

- Kölyökkoromban, amikor még nem számított semmi, de kinőttem.

- Hát apámnak nem sikerült. Vagyis de, csak aztán visszaszokott. És ezek a dolgai… ijesztőek voltak, és… és…

- Undorító – fejezte be helyettem. – Nem hagyom, hogy még egyszer ezt tegye veled.

- Matt? – felemelkedtem, és lovagló ülésben elhelyezkedtem az ölében. – Hogy tudsz ennyire… ennyire…? – képtelen voltam befejezni, lehajoltam, és forrón megcsókoltam. – Szeretlek.

Úgy ölelt magához, mintha soha többé nem akarna elengedni, szenvedélyesen viszonozta a csókot, csak akkor lazított, amikor már alig kaptam levegőt.

- Esküszöm, elfeledtetem veled! – nyögte. – Soha nem fog rossz emléket jelenteni a neved, Drága Nit!

- Oh, Matt! – szorosan hozzábújtam, és beszívtam férfias illatát. – Köszönöm.

Nevetni kezdett.

- Hogy bírod a szagomat?

- Tessék? – néztem fel.

- Teljesen leizzadtam, nincs kedved úszni egyet?

Értetlenül néztem rá, én már arra készültem, hogy a karjába kap, és bevisz a hálóba.

- Hűtsük le magunkat! Hosszú még az éjszaka, és szeretném, ha annyira élveznéd, amennyire én is.

- Biztos vagyok benne, hogy ez így lesz – suttogtam elfúló hangon.

- Gyere, kérlek!

Felemelt, és mire észbe kaptam volna, már bent voltunk a hálóban, és felém nyújtotta a csomagomat.

- Hát ez? – néztem rá.

- Megkértem Doris-t, hogy intézze el. Idehozattuk a holmidat, így egyszerűbb.

- Micsoda összeesküvő vagy te! – nevettem el magam.

- Csak azt szeretném, ha minden tökéletes lenne. Szeretnék minél többet adni neked.

Hálásan mosolyogtam rá, előkaptam a bikinimet, és a fürdőszoba felé indultam.

- Hova mész? – kérdezte.

- Átöltözni.

- Láttalak már sokkal lengébben is, csak nem lettél szégyenlős azóta?

Zavarba jöttem, de megálltam, és sietősen átöltöztem. Matt a vállamra terített egy puha vastag köntöst, és elindultunk.

A medence már kiürült, most fogtam csak föl, hogy mennyire késő van. Körülnéztem, a kör alakú medencét csak a benne lévő lámpák világítottak meg, így a hihetetlenül tiszta vizet éteri fény járta át. A környező kis ösvényeket apró lámpásokkal világították meg, és a nappali nyüzsgés hiánya, a meghittség, ami körülvett minket… már értettem, mire gondolt akkor, amikor azt mondta, többet szeretne adni nekem.

Gombóc volt a torkomban, nagyokat nyeltem, és sűrűn pislogva néztem rá, ahogy a kezemet fogva a medence széléhez irányított.

Óvatosan beereszkedtem, és meglepve tapasztaltam, hogy milyen kellemes a víz. Lassú tempókkal haladtam, Matt mellettem úszott, és folyamatosan engem nézett, aztán hirtelen mellém siklott, és szorosan a medence falához szorított. Átnyúlt a hónom alatt, megkapaszkodott a peremben, és megcsókolt. Azonnal a dereka köré fontam a lábam, és átöleltem, percekig csak élveztük egymás közelségét, amikor véletlenül megcsikizett, és én nevetni kezdtem. Csillogó szemmel nézett rám, és hirtelen mindketten felszabadultan kacagni kezdtünk.

Percekig csak nevettünk, aztán elkomolyodott, lassan végigsimított a testemen, és forrón megcsókolt.

- Khm! – hallottam meg, és amikor felnéztem Doris guggolt a medence partján, és kaján pillantással méregetett minket. – Ez egy családi hely. Kérem szépen, viselkedjenek!

Könnyed mozdulattal lefröcsköltem, mire nevetve felállt.

- Akkor gondolom, nem veszed rossznéven, ha a te szobádban alszom – mondta, és gyorsan hátrált néhány lépést. – Viszont jobb, ha ti is eltűntök, mielőtt valaki észrevesz, és panaszt tesz.

Elszaladt, mi pedig kimásztunk a medencéből. A feléledő feszültségtől csak botladozni tudtam, Matt megfogta a karomat, és segített talpon maradni.

A vállamra borította a puha köntöst, és sietve terelt az épület felé. A keze közben folyamatosan felfedező úton járt. Remegve simultam hozzá, mondhattam volna, hogy a hideg víz az oka, de mindketten tudtuk, miről van szó valójában.

Csillogó szemmel néztem rá, ő pedig vágyakozva viszonozta. Ahogy beléptünk, azonnal kitette a „Ne zavarjanak!” táblát,  és  szorosan átölelte a derekamat.

- Gyere! Megmasszírozzalak? Annyira feszültnek tűnsz.

- Nem vagyok feszült – suttogtam. – Legalábbis nem úgy.

De nem foglalkozott erőtlen tiltakozásommal, a háló felé terelt, és amikor beértünk, kivett egy hatalmas fürdőlepedőt a szekrényből, és a franciaágyra terítette.

Leültetett és mélyen a szemembe nézett. Nem hagyta, hogy nagyon körülnézzek, de azt láttam, hogy a szoba berendezése hasonló a bungalóéhoz. Ugyanazok a színek uralkodtak, csak itt minden nagyobb volt.

Matt finoman lenyomott az ágyra, fölém hajolt, én pedig máris átöleltem a nyakát, és felnyújtóztam, hogy megcsókoljam.

- No, de Miss. Hanson! Masszásról volt szó, mégis mit akar? – mosolyogva nézett rám, és a szemében ott csillogott a szokásos pajkosság, amitől máris felizgultam.

Kinyitottam a számat, de nem hagyta, hogy megszólaljak, gyengéden hasra fordított, és a fenekemre ült. Először azt hittem, nehéz lesz, de éreztem, hogy a combjára nehezedett, és így nem is éreztem a súlyát.

Lassan felfogtam, hogy komolyan gondolta a masszást, a fejem alá húztam a kezem, és jóleső sóhajjal hagytam, hogy Matt lágyan simogatni kezdje a vállam.

- Így nem lesz jó – suttogta, és kiemelte a karomat.

Úgy igazította, hogy nekem is kényelmes legyen, de ő is rendesen hozzám férjen.

Éreztem, hogy valami kellemesen hűs nedű csorog a hátamra.

- Mi ez? – kérdeztem, halkan.

- Masszás olaj, bőrtápláló, és segít ellazítani az izmaidat.

Finoman kikötötte a melltartóm pántját, és lassú mozdulatokkal simogatni kezdte a hátamat. Először lágy mozdulatokkal, aztán egyre erősebben, ahogy a hátam kezdett ellazulni. Néha éreztem, hogy görcsre talál, ilyenkor halkan felszisszentem, akkor lazított, és óvatosabban masszírozott, aztán már mindenhol könnyedén siklott a keze, és én észre se vettem, hogy halkan, szinte kéjesen nyögök. Halkan felnevetett:

- Élvezed, Drágám? – kérdezte, és éreztem, ahogy előrehajol, hogy a fülembe súgjon. A haja lágyan simogatta a bőrömet, én pedig remegni kezdtem.

- Ez nagyon finom – mondtam halkan. – Nagyon ügyes a kezed.

- Tanultam, az egyetem mellett elvégeztem egy masszőr tanfolyamot. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy mit akarok, több szálon is talpon akartam maradni.

- Sss! Kérlek, ne!

- Mit ne? – kérdezte értetlenül.

- Ne beszélj magadról!

- Miért?

- Mert nem akarom hallani. Nem akarok tudni rólad semmit.

- Nit, ez őrültség! Épp az előbb mondtad ki, hogy szeretsz, akkor most miért próbálsz eltaszítani.

- Matt…

- Adj egy esélyt nekünk! – kérlelt, és én tudtam, hogy ennek képtelen vagyok ellenállni.

A kezei lassan lesiklottak két oldalra, és vészesen közel jártak a melleimhez – hangosan felnyögtem, és megemelkedtem. Azonnal becsúsztatta a kezeit, és ott folytatta a masszást, közben a hátamhoz simult, és tudtam, hogy férfiassága már teljes készültségben várakozott, hogy beteljesítse a feladatát.

- Matt…! – suttogtam.

- Itt vagyok, Kicsim! – válaszolt, de közben visszahúzta a kezét. – Kérlek! Csak egy esélyt kérek.

Hátrafordítottam a fejem.

- Félek. Nem akarok csalódni.

- Ha rajtam múlik, akkor nem fogsz – suttogta. – Én nagyon szeretném…

- Jaj, Matt… én is szeretném, csak…

- Akkor ne lökj el magadtól! Csak ezt kérem.

- Nem lennék képes rá, még ha akarnám se – mondtam, és nyelnem kellett.

Lassan lecsúsztatta a kezét a combomra, majd a lábam közé siklott, és a nőiességemet kezdte simogatni.

- Szívem, itt még nagyon görcsös vagy.

- Lazítsd el! – nyögtem.

Felemelkedett, és határozott mozdulattal hanyatt fordított. A bikini fölsőm valahol lemaradt, de nem érdekelt. Élveztem, ahogy elölről is alaposan végigmasszíroz, most már nem tudtam megállni, és nyögdécselve vonaglottam.

Aztán a keze eltűnt, ahogy ő is. Kinyitottam a szemem, és kerestem őt, mosolyogva lépett vissza a nappaliból, egy tálcát hozott, amin egy üveg volt. Amikor letette, akkor láttam, hogy egy üveg tequilát, szeletelt citromot, és sót hozott. Felkönyököltem, és érdeklődve néztem:

- Hol a pohár? – kérdeztem.

- Arra nem lesz szükség – mosolygott.

Megint lenyomott az ágyra. Elhelyezkedett fölöttem, a szemembe nézett, aztán a jobb vállamra szórt egy kis sót, az egyik citromkarikát a bal vállamra helyezte. Végül kinyitotta a tequilát, és óvatosan a köldökömbe öntött belőle. Megrándultam, és izgatottan felnevettem, az ital kicsordult, és lefojt a derekamon.

- Óvatosan! Ne vesszen kárba! – dorgált kedvesen.

Lehajolt, és lenyalta a nedűt a bőrömről.

- Istenem! – suttogtam remegve, de ő csak mosolygott.

Újra kitöltött néhány cseppet, aztán a szemembe nézett.

- Akkor egészségedre, Kicsim! – suttogta vággyal telve, aztán előrehajolt.

Finoman lenyalta a sót a vállamról, majd lassan, nyelvével végigízlelte a bőrömet, és a köldököm felé haladt. Amikor odaért, kiitta a tequilát, és elindult a másik vállamhoz, hogy a citromot is megkóstolja. Miután végzett, elégedett mosollyal emelkedett fel, és figyelte, ahogy reszkető testtel, zihálva figyelem őt.

- Úristen! – tátogtam, mert nem jött ki hang a torkomon.

- Most te jössz! – nevetett, és hanyatt feküdt.

Várakozva nézett, miközben követtem őt, én is sót szórtam, és citromot helyeztem a vállára, aztán italt töltöttem a köldökébe. Ő is megremegett, és vágyakozva nyögött.

- Óvatosan! – korholtam mosolyogva.

Lehajoltam, és én is végigjátszottam, amit ő. A végén fel akartam emelkedni, de a karja bilincsként siklott körém, és hevesen az ágyékához rántott.

Még nem akartuk befejezni, de mindketten feszülten reszkettünk.

- Matt, annyira kívánlak! – nyögtem, de ő ekkor eltolt magától.

 Feltérdelt, és a fiókból előkapott egy gumit. Mosolyogva figyeltem, ahogy felhúzza, aztán visszafordul. Szinte letéptem magamról a bikini alsót, és reszketve néztem rá.

- Gyere! – suttogta. – Ülj az ölembe, Kedves!

Megtettem, és úgy éreztem szétrobbanok, hatalmas férfiassága úgy hatolt belém, hogy minden porcikámban éreztem a gyönyört. Hangosan felkiáltottam, és azonnal táncba kezdtem. Félig kábultan néztem, ahogy elkerekedik a szeme:

- Nit!… Édesem!… Annyira…

Nem tudta befejezni, hangosan nyögve húzott magához. Megszűnt a világ, még én irányítottam, és láttam, hogy ő most teljesen elvesztette a fejét, de én is alig voltam magamnál.

Csak azt érzékeltem, hogy repülök, nem érzékeltem mást, csak a gyönyört. Hallottam, hogy hangosan nyög, én is sikoltottam. Aztán minden sötét lett.

„… Nit! Édesem, térj magadhoz! Ne csináld ezt!”

Pislogva néztem rá.

- Matt? Mi történt?

- Elájultál – simogatta az arcomat. – Hogy érzed magad?

- Jól vagyok – suttogtam.

Lágyan megcsókolt:

- Nagyon megijesztettél! – mondta halkan.

- Minden rendben, csak a vérnyomásom néha rakoncátlankodik.

- Én azt hittem, az ilyen mozgás felnyomja – kezdett mosolyogni.

- Én már csak ilyen csodabogár vagyok. – motyogtam.

- Akkor számíthatok rá, hogy ez máskor is előfordul majd?

- Máskor is? – néztem a szemébe, de nem válaszolt, csak a vállamra hajtotta a fejét, és mélyen beszívta az illatomat.

- Annyira finom vagy – suttogta.

Csendesen pihentünk egymás karjában, de Matt úgy gondolta, hogy az éjszakának még közel sincs vége. Nem emlékeztem, hányszor szeretkeztünk még, de tudtam, hogy ilyen gyönyörben már nagyon rég nem volt részem. Emlékszem, többször is indián nyelven suttogott a fülembe, amitől mindig elaléltam. Amikor teljes kimerültségben összebújtunk, már remegni sem volt erőm, elgyengülve simultam hozzá, de mielőtt kábult álomba zuhantam volna, még hallottam, hogy halkan mormol, mintha kántálna.

- Mi ez? – emeltem föl a fejem, hogy a szemébe nézzek.

- Egy apacs ima, még anyámtól tanultam.

- Te szoktál imádkozni? – lepődtem meg.

- Néha – mosolygott rám.

- És miért imádkozol?

- Hogy nekem, és a szeretteimnek békés, nyugodt, és boldog legyen az álmuk.

Miközben beszélt, lágyan simogatta a hátamat, aztán gyengéden megcsókolt, és az arcomat a mellkasához húzta, aztán az álmok elragadtak.

17. fejezet

Kinyitottam a szemem, és először nem Jake-re gondoltam. Mosolyogni kezdtem, ha nem aludt otthon, vagy én mentem valahova, mindig ő járt a fejemben, de most, másvalaki töltötte ki a gondolataimat. Oldalt fordultam, de nem volt sehol. Hallottam a fürdőszobából kiszűrődő hangokat, és mosolyogni kezdtem.

Lassan felkeltem, de nem a ruhámat vettem fel, hanem az ingét, hosszú volt rám, egészen a combom közepéig ért, és szinte elvesztem benne, de tetszett. Éreztem az illatát, és eldöntöttem, hogy veszek egy ilyen parfümöt. Tudtam, hogy butaság, és úgy viselkedem, mint egy szerelmes tini, de azt akartam, maradjon meg belőle valami, miután hazamegyünk, és ez az álom véget ér. Még mindig nem hittem, hogy amit tegnap a fülembe súgott, az igaz, és nem csak a hely varázsa okozta az érzelmi kitörését.

Kisétáltam a teraszra, és a korlátra támaszkodva lenéztem a medencére. Még nagyon korán volt, csak a takarító személyzet szorgoskodott a medencéknél, és a parkban, bár nem sok tennivalójuk akadt. A hatalmas, kör alakú medence kristálytiszta vize csillogott a felkelő nap fényében, hirtelen le szerettem volna szaladni, hogy ússzak, de aztán észbe kaptam, nekem most sokkal kellemesebb elfoglaltságom van, és este már amúgy is kipróbáltuk. Emlékszem, Doris mennyire meglepett minket, amikor látott felszabadultan kacagni, miközben Matt önfeledten ölelt. Rendesen ránk pirított, de igaza volt, itt nagyon szigorúan vették a közszeméremsértést, és nem szerettem volna egy zárkában tölteni az éjszakát.

Annyira csodás volt minden, most úgy éreztem, én vagyok Hamupipőke, bár a herceg tisztában volt azzal, ki is vagyok valójában, és nem fogom itt felejteni a cipellőmet. Talán ha hazamegyünk, az egész illúzió megszűnik. Nem tudtam, mire számíthatok, Matt látszólag akart engem, de én még mindig féltem attól, hogy a távolság megöli majd a kapcsolatunkat, és az utóbbi napokban feléledő „költözési” rohamom mintha elillant volna. Nem hagyhatom magam mögött az életemet. Tulsába köt a családom, a barátaim, a munkám, és Jake iskolája. Ráadásul a baseball is. Persze a játékot ott is folytathatná, de teljesen összeroppanna, ha kiszakítanám ebből a közegből, a csapatából, ahol még Aaron volt az edzője.

Könnybe lábadt a szemem a gondolatra. Hát úgy fest, bekövetkezett, amitől féltem. Eddig tagadtam, de most már el kell ismernem, alaposan beleszerettem Matt-be. Rettegtem attól, hogy mit hoz a jövő, féltem attól, hogy elveszíthetem őt, de majd csak túlélem, ahogy eddig is mindent.

- Hát itt vagy, Kicsim! – a hangja kedvesen zengett.

Megfordultam, és közben vetettem egy pillantást a vacsora romjaira, de mire bármit is mondhattam volna, Matt már előttem állt, és szívdöglesztő mosolyával elvarázsolt:

- Miért szomorkodsz? Egy ilyen gyönyörű hercegnő szeme nem lehet könnyes.

- Csak eszembe jutott az éjszaka – mormoltam. – Annyira csodás volt!

- Akkor örülök, de emiatt ne sírj, kérlek!

- Nem sírok – mosolyogni kezdtem, és engedtem, hogy visszahúzzon a hálószobába.

- Gyere! Korán van, nem kell még felkelnünk – olyan lágyan búgott a fülembe, hogy szinte elaléltam. Vágytól rekedt hangja teljesen kikészített, és én boldogan követtem őt.

Lassan leült az ágy szélére, és az ölébe húzott, mint az éjjel, de most finoman simogatni kezdett, és kigombolta az inget. Nem vettem még le, hagytam, hogy a kezével becézze a testem, aztán a fiókhoz nyúlt, kotorászott benne, majd dühösen belenézett.

- A franc! – nyögte csalódottan.

- Mi a baj? – kérdeztem, de sejtettem a választ.

- Az éjjel elhasználtuk az összes óvszert – nézett a szemembe. – Ne haragudj! Én… nem akartalak felizgatni. Bocsáss meg!

Viszonoztam a pillantását, és hirtelen döntöttem, beletúrtam a hajába, megragadtam a tarkóját, és a mellemre húztam a fejét. Halkan felnyögött, és szenvedélyesen csókolni kezdte, amíg a mellbimbóm megfeszült, jelezve, mennyire vágyom az érintésére. De aztán elhúzódott, az ágy közepéig menekült, és úgy ült, hogy elrejtse előlem vágyának bizonyítékát.

- Matt…! – kezdtem, de közbevágott.

- Nit! Felelőtlenség lenne. – de közben elgyötörten nézett rám.

Utána kúsztam, és az ölébe ültem:

- Nem érdekel! Matt, akarlak!

Megcsókoltam, és nem hagytam, hogy ellenkezzen. Úgy helyezkedtem, hogy kénytelen volt változtatni a helyzetén. Mire észbekapott, én már cselekedtem. Miközben az egyik kezemmel továbbra is fogva tartottam a fejét, a másikkal az ágyékához nyúltam, és egy pillanat alatt a helyemre siklottam. Hangosan nyögött:

- Nit… ezt… nem… ez…

- Ez csodálatos! – suttogtam, és amikor el akart húzódni, mozogni kezdtem.

Elengedtem a haját, és hanyatt löktem. Halkan zihálva kapaszkodtam a vállába, és mélyen a szemébe néztem.

- Nit! – nyögte.

- Ne… merészelj… el… menekülni! – suttogtam, és nem engedtem.

A szenvedély hamarosan elragadott minket, és az élvezettől nyögve szeretkeztünk. A hajam előreomlott, és a vállára borult, láttam, hogy élvezi, önfeledten túrt bele, szorosan megfogta az arcom, és lehúzta a fejem, hogy megcsókolhasson.

- Teremtőm, Nit!… Mit… művelsz… velem?

- Szeretkezünk, Édes! – szinte sikoltottam, annyira felkorbácsolta bennem a tüzet.

Ekkor olyat tett, amire nem számítottam. A szabad kezével odanyúlt, ahol eggyé váltunk, és az ujjával cirógatni kezdte testem legérzékenyebb pontját. Már nem tudtam visszafogni magam, felkiáltottam, és belenéztem a szemébe. Most egészen sötét volt, szinte fekete. Minden porcikám remegni kezdett, és éreztem, hogy a láz tombol bennem.

A telefon csörgése élesen zavart az idillbe, dühösen felnyögött, de nem hagyta abba. Továbbra is engem figyelt, de a telefon kitartóan csöngött. Végül leállt, de nem engedte, hogy arrébb húzódjak, odanyúlt, felvette a kagylót, és morogva beleszólt:

- Mi van?

„Telefonébresztés, Mr. Starr! Jó reggelt kívánok a szálloda nevében…”

- Ébren… vagyok… kösz!

„Szeretné a reggelit is a szo…”

- Ké… később! – nyögte, és lecsapta a kagylót. – Teremtőm, Nit!… Nem bírom!

Újra mozogni kezdtem, ő pedig visszacsúsztatta a kezét. Kicsordultak a könnyeim, amikor a gyönyör már csak pillanatokra volt:

- Nit, Kicsim!… Engedj el!… Nem bírom tovább!… Jövök…

Ívbe feszítette a hátát, hangosan kiáltott, és közben próbált lelökni magáról, de nem hagytam magam. Lehajoltam, szorosan átöleltem, és a fülébe súgtam:

- Így akarom!… Magamban… akarlak… tudni… Tűztáncos!

Együtt nyögtünk, amikor elért a beteljesülés, én pedig mosolyogva simultam a mellkasához.

Lassan maga alá fordított, és még mindig bennem, elhelyezkedett, a kezét a fenekem alá csúsztatta, és gyengéden belemarkolt. A homlokát az enyémhez érintette, és belenézett a szemembe.

- Miféle csapda volt ez? – kérdezte kedvesen néhány perccel később, amikor már kissé lehiggadtunk.

- Csapda? Miről beszélsz? – könnybe lábadt a szemem. – Te beszélsz csapdáról? És te miféle csapdába csaltál?

Élesebben kérdeztem, mint szerettem volna, láttam, hogy megvillan a szeme.

- Milyen csapdába csaltalak én?

- Bajban vagyok – suttogtam.

- Máris? – lepődött meg. – Hisz alig pár perce…

- Nem erre gondoltam – nevettem el magam. – Te érzelmi csapdába csaltál. Elérted, hogy beléd szeressek, de nem tudom, hogy ez jó-e?

- Miért? – kérdezte, és megsimogatta az arcomat. – Miért baj, ha így érzel? Tudod te, mennyire boldoggá tettél az előbb? Még egyetlen nő sem nevezett az indián nevemen. Igaz, egyik sem kérdezte meg, mi az.

- Mert egyik sem akart annyira, mint én – csúszott ki a számon, de nem bántam.

Láttam a szerelmes csillogást a tekintetében.

- Szeretlek, Nit.

- De meddig tarthat ez, Matt? Nekem nem megy a távkapcsolat.

- Nem is kell annak lennie. Kitalálhatjuk, hogy mi lenne a legjobb. Ha mindketten ezt akarjuk, akkor van rá lehetőség.

- Komolyan beszélsz? – néztem rá, a szeme továbbra is csillogott.

- A lehető legkomolyabban, Kedves. A közeledben akarok lenni.

- Istenem, Matt! Nem kell, hogy miattam…

- De én pont miattad akarom. És van számodra egy meglepetésem, ha te is akarod – kezdett mosolyogni.

- Milyen meglepetés?

- Ha visszaérünk Amerikába, elmondom, de addig még van egy kis dolgunk – suttogta, és éreztem, ahogy újra megkeményedik bennem…

Fél órával később a zuhany alatt álltam, és nem tudtam letörölni a mosolyt az arcomról. Halkan dudorászva mostam a hajam, és eldöntöttem, hogy bemutatom neki Jake-t. Ha a fiam egyelőre még csak egy ismerőst lát benne, akkor sincs baj, de éreztem, hogy itt az ideje ennek a lépésnek. Mosolyogva törölköztem, és mire felöltöztem, a reggeli már a teraszon várt.

Úgy ettünk, mint két fiatal szerelmes, egymást etettük, és rengeteget nevettünk, közben úgy néztünk egymásra, mintha más nem létezne rajtunk kívül.

Amikor elindultunk, a móló felé haladva belebotlottunk Dorisba és Debbie-be, ahogy a szemükbe néztem, azonnal tudtam, hogy nekik is fergeteges éjszakájuk volt. Cinkos mosolyt váltottunk, de nem tudtam odamenni hozzájuk, mert Matt szilárdan fogta a kezem. Debbie felkacagott, és kacsintva a matróza mellé sietett.

A hajóút visszafelé lehetett volna unalmas, de kedvesem igazán kitett magáért. Mivel itt is mindenkinek volt kabinja, nem volt gond, hogy visszavonuljunk. Matt még a beszállás előtt gondoskodott róla, hogy a reggeli baleset ne ismétlődhessen meg, és felszerelkezett.

Az út körülbelül nyolc órás volt, de mi kihagytuk az ebédet is, mert úgy aludtunk egymás karjában, hogy nem hallottuk meg a hajókürtöt. A hajó ringatózása, és az átvirrasztott éjszaka megtette a hatását. Bár nem vesztegettük el azt az időt sem, amikor ébren voltunk, de most az is jólesett, hogy csak egyszerűen a karjában tartott. Valahogy éreztem, hogy lesz még időnk arra, hogy elmerüljünk a gyönyörben. Mosolyogva simultam hozzá, és amikor viszonozta, mélyet sóhajtottam:

- Szeretném megállítani az időt, és örökre itt maradni veled.

Halkan felnevetett, és a hajamba csókolt.

- Együtt maradhatunk, ahhoz nem kell Egyiptom.

A szemhéjam megint elnehezült.

- Istenem, mennyire selejtes vagyok – suttogtam álomittasan. – Itt vagyok álmaim pasijával kettesben, és elalszom.

Most már hangosan nevetett.

- Mostanáig nem hagytalak békén, miről beszélsz? – egymásra néztünk. – De bőven lesz időnk egymásra, aludj nyugodtan.

- Szeretlek – motyogtam, és lehunytam a szemem. Boldog voltam, hogy ezt mondta, már tudtam, hogy a lányoknak igaza volt, amikor nem hagyták, hogy elengedjem Matt-et.

A kikötőben is kéz a kézben szálltunk le a hajóról, és a buszon is egymás mellett ültünk. Doris és Debbie pedig udvariasan félrevonultak, és nem zargattak minket. Láttam, hogy megöli őket a kíváncsiság, de azt is tudtam, hogy a szaftos részletek érdeklik őket, arról pedig nem állt szándékomban beszámolót tartani.

Alig értünk oda a szállodához, máris a lakosztálya felé húzott, de akkor megálltam.

- Matt, mondanom kell valamit. Nem mehetek fel veled.

- Mi a baj? – kérdezte, és a hangja feszültté vált.

Kinyitottam a számat, hogy elmondjam, de ekkor a lobbit átszelte Jake hangja:

- Anyuci! Hát megérkeztél? – a következő pillanatban a nyakamba borult, és elhalmozott a csókjaival. – Nézd, mit vettünk neked Karen-nel!

A kezembe nyomott egy hógömböt, amiben a három piramis kicsiny mása volt.

Teljesen összezavarodtam, még éreztem, ahogy Matt keze kicsúszik az enyémből, de nem volt lehetőségem szólni neki. Jake annyira lefoglalt, hogy alig láttam valamit. Mire kiszabadultam a fojtogató, szeretettel teli ölelésből, Matt eltűnt, még láttam, ahogy a becsukódó liftajtó elrejti előlem döbbent, megrökönyödött arcát, aztán csak a hideg ajtót láttam.

Nagyot nyeltem, de jelenleg nem tehettem semmit. Felmentünk a szobába, és igyekeztem nem mutatni, mennyire megdöbbentett Matt reakciója. Szerencsére Jake jelenléte sokat javított a hangulatomon, de láttam Karen tekintetében, hogy észrevette, valami bajom van.

A lányokkal felváltva meséltünk el mindent, egymás szavába vágtunk, és mire a végére értünk, már teljesen kiszáradt a szám.

- De úgy látom – néztem Karen-re. –, hogy a napszúrásod már teljesen elmúlt.

A barátnőm elpirult, de nem mondott semmit. Aztán Jake megfogta a kezem:

- Menjünk vacsorázni, éhen halok!

- Azt hiszem, anya jobban örülne, ha felhozatnánk a vacsorát – vetette közbe Karen.

- Igen, mi is jobban örülnénk – vigyorgott Debbie. – Most nem hiányzik a sok nyálcsorgató arab.

- Mi az? – kérdeztem csendesen, hogy eltereljem a gondolataimat arról a képről a lobbiban. – A matrózok nem váltották be a reményeiteket?

- Viccelsz? Olyan nyálasan nyomultak ránk, hogy ernyőt kellett volna nyitnunk.

- Csak azért nem küldtük el őket, mert megsajnáltuk a kínlódásukat. – tette hozzá Doris.

- Azért reggel úgy tűnt, remek éjszakátok volt – néztem rájuk, és megpróbáltam mosolyogni.

- Ja, azzal semmi gond nem volt, de amikor reggel közölték, hogy elvesznek minket feleségül…

Doris jellegzetes kézmozdulata mindent kifejezett. Most már mind nevetni kezdtünk.

Végül megrendeltük a vacsorát, és együtt ettünk, aztán Jake gyorsan kidőlt, és a lányok is átmentek a szobájukba, mert őket is kifárasztotta a hosszú hajóút.

Amikor Karen és én a teraszon ültünk, barátnőm nekem szegezte a kérdést:

- Mi történt? Azt hittem, rózsaszín felhőn lebegve fogsz visszajönni, te meg olyan savanyú vagy, mint az ecet.

- Nem tudom, mi lelte Matt-et? Illetve sejtem, meglepődött Jake miatt.

- Még nem szóltál neki róla?

- Most akartam bemutatni neki, de Jakcie megelőzött.

- Akkor értem, miért rohant el mellettem úgy, mint egy dúvad – mormolta Karen. – Nem is köszönt.

- Várjunk csak? – néztem rá szomorkásan. – Téged meg sem lepett, hogy itt van?

Lehajtotta a fejét, és alig észrevehetően megrázta.

- Én hívtam ide – suttogta. – Azt hittem, hogy a romantikus helyek, meg az, amit éreztek egymás iránt, elég lesz, és végre egymásra találtok. Nem gondoltam, hogy balul sül el.

- Karen Worth! Te… te… Úristen! Hogy képzelted, hogy beleszólhatsz az életembe! – kiabáltam rá.

- Ne mondd, hogy rosszul érezted magad Luxorban? – kiabált vissza. – Nem az én hibám, hogy Jake kicsit előbb ment oda köszönni, mint ahogy számítottad. Talán el kellett volna mondanod Matt-nek, amikor már tudtad, hogy mit akarsz tőle.

- Ne te mondd meg nekem, hogy mit tegyek! – sziszegtem.

- Jó, igazad van! – csendesedett el. – El kellett volna mondanom, mielőtt elindultok, de valld be, akkor lemondod az utat.

- Talán. Talán nem. – nyögtem. – Nem tudom. Mindegy, ezen nem változtathatok, de attól tartok, hogy Jake kiverte nála a biztosítékot. Tényleg el akartam mondani neki, mert… mert eljutottunk egy olyan szintre, hogy… istenem, megmondtam neki, hogy szeretem.

A kezembe temettem az arcom.

- És ő? Ő mit mondott?

- Ő mondta ki előbb.

- Akkor nincs nagy baj. Menj át hozzá, és beszéljétek meg! Mondd el neki, amit nekem, tisztázzátok, és minden rendbe jön.

- Gondolod? Nincs késő?

- Ilyenhez sosincs késő. Indulj, én vigyázok Jake-re!

Szinte kilökdösött az ajtón.

Tétován mentem fel a legfelső emeletre, ahol a lakosztálya volt, és bátortalanul bekopogtam.

Hallottam, ahogy közeledik, a léptei még az ajtón keresztül is erőteljesen döngtek, aztán kivágódott az ajtó…

- Mit akarsz? – morogta alkoholgőzös hangon. A szeme úgy villogott, mint egy megvadult kutyáé.

- Én csak… szeretnék beszélni veled, arról, ami a lobbiban történt.

- Valóban? – kérdezte ironikusan. – Azt hiszem, mindent láttam. Nincs szükség magyarázatra.

- Igazad van – nyeltem. – Majd reggel, ha józan leszel, megbeszéljük.

- Reggel? Tudod mit? Ne várjunk reggelig! – Megragadta a karomat, és berántott a szobába. – Mondd csak el, mi volt a szándékod? Mit akartál elérni?

A hangja egyre vadabb volt, és én kezdtem megrémülni, de mire felfogtam mit tesz, már bezárta az ajtót, és a kártyát a zsebébe csúsztatta.

- Hallgatlak.

Keresztbefonta a karját, és kissé tántorogva az asztalnak dőlt.

- Én… én el akartam mondani – nyeltem. – Csak a megfelelő alkalmat vártam.

- Hát úgy fest, erről lemaradtál.

- Matt, én nem tudtam, hogy kettőnk közt így alakul a dolog, de amikor Luxorban együtt voltunk…

- Akkor már tudtad, hogy sikerült behálóznod, és eldöntötted, hogy megteszed a következő lépést, igaz? Ez a barom kellően beléd habarodott, most beadagolhatod a kölyködet, és a nyakába varrhatod.

A végén már üvöltött, én pedig annyira megdöbbentem, hogy nem találtam a megfelelő szavakat.

- Matt…

- Tényleg azt hitted, hogy ennyire bepalizhatsz? He? – felemelkedett, és elindult felém.

Annyira megijedtem, ahogy fölém magasodva szinte csörtetett, hogy hátrálni kezdtem, és belehuppantam az egyik fotelba. Fölém hajolt, és a karfára támaszkodott, a pillantása szikrázott, fekete szemei égették a bőröm.

- Matt – tátogtam remegve. – Én nem akartalak…

- Persze, most ezt mondod, mert nem jött össze a terved. De ezzel hiába próbálkozol! Azt hittem, te más vagy! Hogy végre megtaláltam azt a nőt, aki nem a pénzemért van velem.

- Soha nem érdekelt a pénzed! – kiabáltam vissza, de közben reszkettem.

- Oh, persze! – kacagott keserűen. – Téged csak én érdekellek, igaz? Ne nézz hülyének, ANITA! Ismerem a fajtádat. Azt tervezted, hogy behálózol, eléred, hogy elvegyelek, esetleg örökbe fogadjam a kölyködet, aztán meg elválsz valami mondvacsinált ürüggyel, és lenyúlod a pénzem.

- Nem, Matt, én tényleg szeretlek…

- Ne merészelj így a szemembe hazudni! A pénzem kell, igaz?

- Soha nem kellett a mocskos pénzed! – mondtam újra. Ellöktem a karját, felálltam, és elindultam az ajtó felé. – Nyisd ki!

- Nehogy már neked álljon följebb! – kiabált utánam.

- Mégis mit vársz? – fordultam felé, és most már én is felemeltem a hangom. – Részeg vagy, és olyasmivel vádolsz, amit nem követtem el. Nem fogom eltűrni! Nyisd ki az ajtót!

- Micsoda ribanc vagy te! – mondta elkeseredve. Megdöbbentett a hangjában végbement változás, sőt talán meg is ijesztett. – Tudtalak volna szeretni, de te elcsezted. A pénzem kell? Tudod mit? Ha ennyire pénzéhes vagy, megfizetem a szolgálataidat.

- Matt? Miről beszélsz? – kérdeztem remegve. Tényleg nem hallja, amit mondok neki? Pont úgy viselkedett, mint az apám, amikor berúgott.

Leült az asztalhoz, elővette a csekkfüzetét, és rám nézett:

- Akkor számoljunk! Volt egy hosszúhétvége Los Angelesben – megvonaglott az arca. – Felejthető volt, de mindegy. Aztán…

- Matt! – mondtam csendesen.

- Na, jó ez hazugság, minden pillanatát élveztem…

- MATTHEW!

- Rendben, ne aprózzuk! Mit szólnál húszezerhez?

A könnyeim kicsordultak.

- Nem, te ennél többet érdemelsz, osztályon felüli bige vagy. Kapsz százezret, és kvittek vagyunk. Abból jó darabig elleszel, talán még a kölyök iskoláját is fedezi egy darabig, ha ügyesen gazdálkodsz.

A pofon hatalmasat csattant, megrémültem attól, amit tettem, de nem tudtam visszafogni magam. Annyira meglepődött, hogy elkerekedett szemmel nézett rám.

- NEM KELL A NYAVALYÁS PÉNZED! És te sem kellesz! Már bánom a napot, amikor megláttalak! Bár sose találkoztunk volna! Nem vagyok kurva! És most engedj ki innen!

Felállt, és lassan az ajtóhoz lépett. Szó nélkül kinyitotta, én pedig kirohantam. Nem néztem vissza, pedig nem hallottam, hogy becsukta volna. Zokogva rohantam le a lépcsőn, nem láttam a lépcsőfokokat, és amikor megérkeztem az emeletünkre, olyan nagy volt a lendületem, hogy továbbmentem egy fordulót. Kábán fordultam vissza, és akkor éreztem a nyilallást – a feleségem kificamította a bokáját – felszisszentem, és a lépcsőre rogytam. A bokám sajgott, csillagokat láttam, de nem ezért sírtam. Matthew Starr! Hogy tehetted ezt? Miért törted össze a szívem?

Matt:

A pofon nagyot csattant, annyira megdöbbentem, hogy elfelejtettem, miről beszéltem. Csak néztem rá, és hallgattam a szavait. A fájdalom, és düh olyan egyértelmű volt, de nem tudtam hinni neki.

Kinyittatta velem az ajtót, és kirohant, csak néztem utána, és legszívesebben kirohantam volna, hogy megrázzam.

Miért? Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Hogy futhatok bele megint ugyanabba a csapdába? Tényleg ennyire vonzom a pénzhajhász szukákat? Pedig azt hittem, Anita más. De megint csalódtam.

Betámolyogtam az ajtón, becsuktam, és háttal nekitámaszkodtam. Lassan csúsztam le, az arcomat a tenyerembe temettem, és átkozódva, gyerekesen sírtam.

- Kicsi Nit, miért tetted ezt velem?