9. fejezet

Büszkén lovagolt be a faluba, maga mögött vezette a foglyát, a másik három harcos pedig mosolyogva követte.

Jordan rémülten pillantott körbe, a gyűlölködő tekintetek végigkísérték, amíg elértek a főnök sátráig. Igyekezett nem figyelni rájuk, inkább a falut pásztázta.

Nem tudta felmérni a tábor nagyságát, de amennyire megfigyelhette körülbelül száz sátor volt elszórtan a folyópart, és az erdő védelmében. Mindnek kelet felé nézett a bejárata, és mindegyik előtt fura keretre emlékeztető tákolmány állt. Némelyiken kifeszített bőr száradt. Jordan azonnal rájött a rendeltetésére. A sátrak előtt asszonyok főztek, de mikor megjelentek, kíváncsian odasereglettek az érkezők köré. A kutyák csaholva ugrándoztak körülöttük, a gyerekek pedig játékosan uszították őket a fogoly felé.

Néhány asszony nyíltan Jordan felé kapott, megrángatta a lány ruháját, és számára érhetetlen, becsmérlő szavakat kiabáltak.

Tukayoo dühösen feléjük dörrent valamit, mire mind meghunyászkodva húzódtak vissza. Nem nézett Jordanra, de remélte, a lány érzi, hogy megvédi őt.

Jordan egyedül a férfi előbbi szavaiba kapaszkodhatott. Eddig sosem hazudott neki, de most mások voltak a körülmények. A törzs előtt erősnek kellett mutatnia magát. Hallott már történeteket kereskedőktől, hogy miként bánnak az indiánok a foglyaikkal, és hogy csak egyetlen módja van a túlélésnek, a feltétlen engedelmesség, és alázat. Ha Tukayoo megtartja magának, van esélye, de ha átadja egy másik harcosnak, vagy az asszonyoknak, az a halálát jelenti. Kínoktól meggyötörve fog könyörögni a megváltásért.

Amikor a harcos megállt, és leszállt a lóról, Jordan ismét remegni kezdett. Könyörögve nézett rá, de Tukayoo arca kifejezéstelen volt. A törzsfőnök felé fordult, és a lány számára érthetetlen nyelven beszélni kezdett:

- Apám, a sors kegyes volt hozzám. Megtaláltam Scott hadnagy feleségét, és magammal hoztam. Az engedélyedet kérem, apám, hogy megtarthassam.

A törzsfőnök végignézett a fián, majd megszemlélte a foglyot:

- Már nem akarod megölni?

- Nem, megtaláltam a megfelelő módját a bosszúmnak. Használom, a szolgámmá, és ágyasommá teszem. Ennél jobban nem büntethetem álnok férjét. És amikor már nem elégít ki, visszadobom a férjének, aki így egy szajhával kell, hogy éljen.

- Legyen – bólintott az apja.

Tukayoo büszkén körbenézett.

- A lány a foglyom, és bosszúm eszköze, kizárólag én rendelkezem felette – mondta fennhangon, hogy mindenki jól hallhassa kizárólagos igényét. Jelentőségteljesen az asszonyokra nézett, akik megértették a figyelmeztetést.

Ezután a lányhoz lépett, és angolul folytatta.

- Szállj le! – a hangja kemény volt.

Jordan remegő tagokkal lecsúszott az állat hátáról. Alig állt meg a lábán, de nem kért segítséget. Elgyötört pillantását a férfira vetette, de nem talált vigaszt.

Tukayoo a húgához fordult:

- Vidd a tipimbe, és készítsd fel! Hamarosan én is megyek.

Jordant a másik, kedves arcú, de kemény tekintetű lány elé lökte. A lány szó nélkül megragadta a karját, és maga után húzta. Jordan figyelte, és azon gondolkodott, hogy Tukayoo talán új asszonyt talált magának. Megértette volna, az indián feltűnően jóképű volt, és most, hogy férfivá érett, biztosan sok nő verseng a kegyeiért. És ez a lány csinos, és szép volt, illett a harcos mellé.

Botladozva követte az indiánlányt, aki az egyik sátor előtt megállt, és a fejével intett, hogy lépjen be. Követte az utasítást, de amikor megfordult a lány nem volt sehol. Nem mert visszalépni, csak ijedten nézett a bejáratra, de a súlyos bölénybőr eltakarta a kilátást. Megfordult, és körülnézett a sátor belsejében. Meglepően tágas volt, nem is emlékeztetett arra a sátorra, ahol egy éve aludt, amikor az indián megmentette. Az a sátor kicsi, és kényelmetlen volt. Ennek a belseje tágas, tiszta és barátságos volt. Igazi otthon hangulatát keltette. A bejárattól balra volt elhelyezve a harcos ágya, amit puhára dolgozott szarvasbőrrel vontak be. Az egyik végénél egy láda állt, Jordan szerint ebben tarthatta a férfi a holmiját. A sátormerevítő rudakra fegyvereket, és egyéb használati tárgyakat lógattak. A középen található tűzhely fölött a sátort borító bölénybőrök szétnyíltak, hogy a füstnek szabad utat engedjenek.

Jordan félelméről elfeledkezve, ámulattal nézett körbe.

Amikor zajt hallott a bejárat felől, ijedten fordult meg, de csak az idegen lány jött be, és egy furcsa halmot hozott magával. Szó nélkül a sátor falához dobta, majd gyakorlott mozdulatokkal ággyá formálta, és letakarta egy őzbőrrel. Felállt, a lányra nézett, aztán az ágyra mutatott. Jordan megértette, és félénken bólintott. Ekkor olyasmi történt, amire nem számított, a lány bátorítóan rámosolygott. Az arca most egészen megváltozott, gyermekien kedvessé vált, a szeme melegen csillogott.

Jordan leült, ő pedig megint kiment. Néhány perc múlva visszatért egy tállal, és egy ronggyal és egy ruhával a kezében.

Letérdelt Jordan előtt, és megmerítette a rongyot a vízben.

Amikor felé nyúlt, Jordan ösztönösen hátrébb húzódott.

- Miért menekülsz? – kérdezte a lány értetlenül. Tökéletes angolsága meglepte Jordant.

- Mi… mi az? – nézett rá bizalmatlanul.

- Víz. A bátyám megkért, hogy segítsek neked, rendbe szedni magad, és átöltözni.

- A bátyád?

- Tukayoo. Ő hozott ide. Azt mondta, azt akarja, hogy tiszta légy, amikor az asszonyává tesz.

- Micsoda? – rémült meg Jordan. – Nem! Ezt nem teheti! Ő megígérte nekem, hogy soha nem bánt.

- Persze, hogy nem bánt. Ez megtiszteltetés. Ő a főnök fia, még az is nagy tisztesség, hogy a szolgája lehetsz, de ő többet akar tőled.

- Nem! Nem teheti! Menj innen! – majdnem sikoltotta a szavakat. Rettegve kúszott a sátor falához.

Reszketve ölelte át a térdeit, kicsordultak a könnyei.

- A bátyám azt akarja… – kezdte a lány döbbenten, de ekkor Tukayoo belépett.

- Menj ki, Tehya!

A lány engedelmesen eltűnt.

Tukayoo Jordan elé térdelt, kezét a lány reszkető karjára helyezte.

- Miért nem mosakodtál meg? – kérdezte halkan, de kimérten.

- Nem mindegy neked, milyen vagyok? Így is meg tudsz erőszakolni. Képtelen vagyok védekezni.

- Nem akarlak megerőszakolni – mondta egyszerűen.

- Most mondta a húgod. Az asszonyoddá akarsz tenni.

Az indián döbbenten nézte a rémült lányt.

- Tudod te, miért vagy itt? – kérdezte.

- Mert elraboltál – köpte felé megvetően.

- És azt tudod, hogy miért raboltalak el?

- Mert egy civilizálatlan, barbár vadember vagy!

Tukayoo megrándult, de más reakciót nem mutatott.

- A férjed, a civilizált, úriember, katona férjed, lerohanta a falut, amikor én téged vittelek haza. Eljött a régi táborhelyünkre, és megölte Shadit, és a fiamat. Leszúrta őket. Egyetlen döféssel ölte meg a nőt, akit szerettem, és a testében növekvő gyermekemet. – keserűen sziszegte a szavakat.

Jordan szemét ellepték a könnyek, befogta a fülét, és megrázta a fejét.

- Nem, nem, nem! Ez hazugság, ő nem tenne ilyet. – de a lelke mélyén tudta, hogy a férfi igazat beszél.

- Tehya látta, végignézte az egészet. – mondta halkan, lehajtotta a fejét. – hónapokon át kerestem a családom gyilkosát. Most végre megtaláltam.

- És most bosszúból megkínzol, vagy megölsz engem?

- Nem akarlak bántani – suttogta.

- Akkor miért hoztál ide?

- Elveszlek tőle, ahogy ő elvette tőlem Shadit. – felemelte a fejét. – Használlak, aztán, ha megunlak, visszaadlak neki. De akkor már tudni fogja, hogy egy mocskos apacs járt ott, ahol csak neki lenne joga.

Jordan elborzadva nézett a fiúra. Mert most fiú volt. Az arca fájdalmas elszántságot tükrözött, egy gyermek dacát, akitől elvették a játékát, és most bosszút forral. Csak ez nem egy gyerekjáték volt. Ez egy sokkal fájdalmasabb veszteség volt, Conrad Scott az életét döntötte romba. És most ő, Jordan lett a bosszú eszköze. Haragudott a férjére, hogy ezt tette vele. És azért is, hogy a józan, megfontolt, ártatlan Tukayoo-t – aki alig egy évvel ezelőtt megmentette őt – egy bosszúálló, hidegfejű szörnyeteggé változtatta.

Elhúzta a férfi keze alól a karját, de csak azért, hogy megfoghassa a kezét.

- Ne akarj kedves lenni velem! – mordult fel. – Én nem leszek az veled. Csak arra kellesz, hogy megalázzam a férjedet.

Jordan szó nélkül felállt, levette a ruháját, és a vízzel teli tálhoz lépett. Lassú mozdulatokkal letörölte magáról a mocskot. Ijedten rándult meg, amikor megérezte a férfi érintését a vállán.

- Nem kell megtenned! Nem ma éjjel.

- Akkor mégis mit akarsz? – suttogta Jordan. – Az előbb még erről beszéltél.

- Látom, hogy megrémítettelek.

- Mit érdekel az téged? Ha így akarsz bosszút állni, legyen. Nekem mindegy.

Tukayoo értetlenül eresztette le a karját, nem tudta, miről beszél a lány. Hátrébb lépett, és már ki akart menni a sátorból, amikor a pillantása a meztelen keblekre tévedt. Még sosem látott ilyen hamvasan fehér, telt idomokat. Hatalmasat nyelt, és visszafordult a lányhoz.

Jordan látta a jól ismert tűz villanását a fekete szempárban. Elégszer jelezte neki a férje gerjedelmét hasonló pillantás. Körülnézett, és tekintete megakadt a puha, őzbőrrel borított ágyon.

- Ott akarod? – kérdezte a férfit.

Tukayoo némán bólintott, vágyakozva figyelte, ahogy a fehér asszony hanyatt feküdt. Tekintete végigsiklott a testén. A formás, izmos lábaknál kezdte, lassan haladt felfelé, megnyalta kiszáradt ajkát, ahogy megpillantotta az aranyszínű ágyékot, a lapos, feszes hasat, a telt kebleket, a finom ívű vállat és a kecses nyakat. Az eltelt idő alatt a kislányból, kívánatos nő lett. Vágyott rá, hogy megérintse a tejfehér bőrt. Milyen bársonyos lehet, Jordan testét nem szívta ki a nap, a gyermeki puhaság, és selymesség még így is látszott.

Nézte a lány testét, de az arcát nem akarta látni. Lelkifurdalást érzett, amiért ez a hamvas bőrű idegen olyan vágyat keltett benne, mint egykor Shadi. Tudta, hogy ezt a vágyat csak egy módon csillapíthatja, de a testi vágy nem ugyanaz, mint, amit a felesége iránt érzett. Csak a vágyainak enged, a szívét örökre bezárta. Használni fogja Jordant, aztán ha megunja, visszadobja a gyilkosnak. És amikor a hadnagy rájön, hogy ki, és hogyan alázta meg, odamegy, és megöli. Így lesz teljes a bosszúja. Lassan letérdelt Jordan mellé, és fölé hajolt.

A lány hanyatt fekve várta a harcost, végignézett a testén. Csupa izom volt, az apró ágyékkötő árulkodóan jelezte, hogy a meredező valami hamarosan beléhatol. Még most sem volt képes félelem nélkül tekinteni a szervre, bár most nem a férje állt előtte, de a gyűlölt testrész annyi fájdalmat okozott már neki, hogy most is ösztönösen görcsbe rándult a teste.

Lehunyta a szemét, és várt. Nem akarta elismerni, hogy a vad indián teste furcsa, eddig nem tapasztalt érzéseket keltett benne. Idegen forróságot érzett a hasa aljában, de ez az érzés valahogy kellemes volt.

Összerezzent, amikor Tukayoo fölé hajolt, és összefont haja megcsiklandozta a hasát. A férfi hátravetette a két fonatot.

- Kérlek, nyisd ki a szemed! – suttogta. – Szeretném látni a szemed. Még sosem szeretkeztem zöld szemű asszonnyal.

Jordan engedelmeskedett, és megijedt. A férfi arca alig néhány centire volt az övétől. A fekete szemek melegen, vágyakozva merültek el Jordan tekintetében.

Kapkodni kezdte a levegőt. Megint elkapta a rettegés, tudta, hogy pillatokra van csak a következő gyötrelmes éjszakától, de tudta, mi a kötelessége. Beletörődve nézett a sátornyílás felé, szeme rémületet tükrözött, és kicsordultak a könnyei, de szétnyitotta a combjait, és hagyta, hogy a férfi közéjük ereszkedjen.

Tukayoo halk sóhajjal siklott a lábai közé, és lassan simogatni kezdte a lány testét. Azóta kísértette ez a vágy, amióta először meglátta a hamvas fehér bőrt, a kivillanó dekoltázsban. Most úgy érezte, a Nagy Szellem kényezteti őt. De amint a keze Jordanhoz ért, a lány halk, ijedt nyögéssel rántotta el magát. Megremegett az érintésétől. A férfi egy pillanatra leállt, de a vágya erősebb volt, kezét a lány combjára simította, és gyengéd erőszakkal húzta feljebb.

Jordan ajkát egyre gyorsabban hagyták el a rémület nyögései, halkan zihált. Tukayoo kihallotta belőle a félelmet. Döbbenten emelkedett fel.

- Mi van veled? – kérdezte.

- Nem értelek – suttogta Jordan. – Ezt akarod, nem? Vagy annyira sem vagyok jó neked, hogy használj?

- Miért félsz?

- Én…

- Csak addig voltam jó neked, amíg épségben hazavittelek? – a hangja haragot tükrözött. – Most már csak egy mocskos rézbőrű vagyok, igaz?

Jordan képtelen volt túllépni a félelmén.

- Nem, de azt ígérted, hogy sosem fogsz bántani.

- Nem is áll szándékomban.

- Ezt komolyan mondod, hisz pont arra készülsz?

Tukayoo értetlenül meredt a lányra.

- Miért bántanálak?

Jordan könnyei újra kicsordultak.

- Jordan, mi a baj? Ne félj tőlem! – mondta, és közben a kezét, gyengéden a lány lábai közé helyezte, és megsimogatta nőiessége központját.

A lány rettegve megrándult, és rémülten felkiáltott.

Tukayoo olyan gyorsan térdelt fel, hogy a lány megrémült.

- Miért félsz? – kérdezte újra. – Férjnél vagy, tudnod kell, hogy mire számíts!

- Igen, tudom – suttogta Jordan remegve, és elfordította a fejét.

Tukayoo-ban szörnyű gyanú ébredt. Lassan visszaereszkedett, lágyan megfogta a lány arcát, és maga felé fordította:

- Bánt téged?

 Jordan nem válaszolt.

- Erőszakos veled?

A lány vállához nyúlt, hogy felültesse, de ő felszisszent. A férfi ekkor vette észre a gyógyuló zúzódást.

- Szentséges Manitu! – nyögte, és felállt.

Dühösen járkált a szűk helyen, aztán hirtelen a lány mellé térdelt, és megrökönyödve nézett végig rajta. Most látta meg a lány sebzett karját.

- Mit tett veled? – kérdezte.

- Semmit – motyogta Jordan.

- Bánt téged.

- Nem. Csak figyelmeztet, ha nem fogadok szót neki.

- Jordan, a férjed egy vadállat. Senki nem tehet ilyet egy asszonnyal.

Elvette a tál mellett felejtett tunikát.

- Vedd ezt fel! – mondta kedvesen.

Jordan sírni kezdett.

- Nem foglak bántani, pihenj! – suttogta Tukayoo, és kiment a sátorból.

A lány döbbenten, megszégyenülten ült az őzbőr takarón, és nézte a ruhát. Nem értette, mit csinált rosszul.

Tukayoo megállt a sátor előtt, most még egy okkal több volt a bosszúra, de tudta, hogy ennek nem engedhet. Veszedelmes lenne hagyni, hogy ez a vágy eluralja. Emlékezett rá, amikor hazavitte a lányt. Már akkor is felkeltette benne a gerjedelmet. Bűnös, tiltott gondolatokat ébresztett benne. Nem érzelmet, arra csak Shadi volt képes. Az egyetlen nő a világon, de ez a lány…

Csak fehér bőre, izgató, arany haja, és smaragdzöld szeme keltett benne testi vágyat. Jordan volt az első fehér nő, akit látott. Tudta, hogy csak erről van szó. Kiéli a vágyait, használja a nőt, aztán visszaküldi.

Akkor pont olyanná válik, mint a hadnagy.

Nem!

Ő sosem teszi meg a lány engedélye nélkül. Rá fogja venni, hogy megengedje, bár tisztában volt vele, hogy iszonyatosan nehéz feladatra vállalkozik. Látott már fogoly nőket, akiket a harcosok megerőszakoltak, és azt is látta, hogy reagálnak ezek a nők egy ilyen dolog után a férfiak közeledésére. Jordan majdnem ugyanígy tett. Amikor meglátta félelemtől reszkető testét, és érezte görcsbe ránduló izmait maga alatt, szánalom töltötte el a lány iránt. A reakciójában volt még azonban valami, amitől Tukayoo-ban őrjöngő harag ébredt. Jordan megalázottan felajánlotta magát, az egyetlen érzelem, amit képes volt mutatni a félelem, és a belenyugvás a fájdalomba.

Mit tett vele az a vadállat, hogy a kedves, élettel teli, erős lányból egy megtört, rettegő asszony lett?

Egyszer esküt tett, hogy nem bántja, most egy újabb eskü fogalmazódott meg benne, ezt csak önmagának tette, de erősebb volt minden eddigi esküjénél. Újra visszaadja a lány életét.

Mély levegőt vett, és visszalépett.

Jordan hanyatt feküdt, felvette a tunikát, és egy takarót húzott a csípőjére, de a lábait szabadon hagyta. Lehunyta a szemét, és próbált úrrá lenni szégyenén. Mi rosszat tett, hogy nem kell az indiánnak? Talán undort keltett benne, hogy egy másik férfi úgy bánik vele, mint egy szajhával? Vagy talán úgy véli, ő maga is egy szajha, ha ezt engedi?

Hallotta a férfi könnyed lépteit, ahogy visszatért. Nem reagált, most nem lett volna képes a szemébe nézni. A derekánál vibrálni kezdett a levegő. A következő pillanatban a takaró lecsúszott róla. Nem mozdult, remélte, hogy a férfi azt hiszi, elaludt, és nem bántja. Ekkor azonban erőteljes tenyér siklott lágyan az ágyékára. Felpattant a szeme, és rémülten nézett az indiánra.

Tukayoo visszarántotta a kezét, ahogy meglátta az elgyötört szemeket.

- Én nem foglak bántani, esküszöm. – suttogta gyengéden. – Sosem fogok fájdalmat okozni neked. Soha.

Visszahúzta a takarót, Jordan arcához hajolt, és lágy csókot lehet az orcájára.

- Aludj nyugodtan! Biztonságban vagy.

Átment a saját fekhelyéhez, és lefeküdt.

Jordan hamarosan nyugtalan, zaklatott álomba merült. Tukayoo csendben figyelte. Nézte az arcát, a bájos gyermeki arcot, ami most, az öntudatlanság jótékony leplének köszönhetően megbékélt, és újra feléledt benne a harag. Hogy tehette ezt a hadnagy ezzel a törékeny szépséggel. Hisz szinte még gyermek volt, amikor összeházasodtak. Igaz ő is fiatalon nősült, és a felesége is ennyi idős volt akkor, de soha eszébe sem jutott, hogy durván közeledjen az asszonyához. Soha nem vett részt a harcosok durva játékaiban, amikor a foglyokat gyötörték, ellenkezett a jellemével, hogy nőt bántson.

Jordan megrándult, az arca eltorzult, és rémülten felkiáltott álmában:

- Ne!

Tukayoo vele együtt rándult össze. Szívesen a lány mellé bújt volna, hogy védelmezőn átölelje, de tisztában volt vele, hogy Jordan ezt nem így venné, hanem támadásnak vélné a közeledést, ezért inkább nem mozdult.

Órákig nézte a lányt, ahogy az álmait is kísértik a múlt eseményei. Aztán hirtelen Jordan felült, rettegve nézett körül, de látszott, hogy nem tudja, hol van. A rémület teljesen letaglózta, és zokogni kezdett.

Tukayoo azonnal mellé kuporodott.

- Ne sírj! – suttogta. – Biztonságban vagy. Senki sem fog bántani.

Csak a kezét fogta meg, nem mert jobban közeledni. Jordan ránézett, kezdte felfogni, mi történik körülötte. Belenézett a férfi fekete szemeibe, és megnyugodva látta, hogy most csak féltés van benne, az esti vágyakozás most eltűnt.

- Szeretnéd, hogy melléd feküdjek? – kérdezte a férfi.

Jordant meglepte a kedves, atyáskodó hang. Az apja beszélt így hozzá, amikor kislányként egy-egy nagyobb vihar alkalmával hozzá menekült. Halványan elmosolyodott, és már bólintani akart, amikor eszébe jutott, mit is akar tőle valójában a harcos. A szeme elsötétült, és feszülten nemet intett.

Tukayoo megértően biccentett, és visszament a helyére.

„Miért vagyok kedves vele? Nem lehetek ilyen!”

„De csak így leszel képes eloszlatni a félelmeit. Csak így érheted el, amit akarsz.”

Az indián két énje hadakozott, a harcos küzdött a vágyakozó férfival. A harcost csak a könyörtelen bosszú éltette, a férfit a vágyai, és a késztetés, hogy segítsen a gyámoltalan lánynak.

Lefeküdt, és hátat fordított a lánynak, igyekezett úrrá lenni feszítő sóvárgásán, az ágyéka megkönnyebbülésért kiáltott, de tudta, ha most letámadja, azzal végleg megöli a lány bizalmát. Csak azt nem tudta, hogy ez miért zavarná. Hisz csak élvezetet keresett benne, és a lány megadóan készséges volt, neki csak annyi lenne a dolga, hogy élvezze, amit ad. Pontosan ez zavarta a férfit, ez a lány képtelen adni, tőle eddig csak elvettek. Semmit sem adhatott önként, és Tukayoo nem ezt akarta. Nem erőszakkal akarta megszerezni a lányt, azt akarta elérni, hogy önként nyújtson örömöt neki, hogy a férje utána tudja, másnak adta mindazt, amit ő várt el tőle.

Zaklatott álomba merült, egész éjjel a lány kísértette. Megjelent előtte az érzelmekkel teli, de főként vidám lány, akinek a kacaja, és még gyermeki teste tiltott vágyakat keltett benne. Aztán hirtelen átváltozott, és fájdalommal telt meg a szeme. Könnyek áztatták az arcát, és Tukayoo magához ölelte az álomképet, megnyugtatóan duruzsolt neki, amíg a könnyek felszáradtak, és a lány szerelmesen nézett rá.

Jordan eközben a másik ágyon kétségbeesetten feküdt, még hosszú ideig nem aludt vissza, csak nézte a harcos izmos hátát, ami a sátor tetején át beszűrődő holdfényben óarany színben ragyogott, és nem értette a viselkedését.

„Ne akarj kedves lenni velem! Én nem leszek az veled.”

A férfi viselkedése ellentmondott a szavainak, és ez teljesen összezavarta a lányt. Arra számított, hogy azt teszi vele, amit a férje is, ez lett volna a természetes, hisz ezt akarta, és majdnem meg is tette. Miért állt vajon le? Conrad befejezte volna. Vajon azt akarja elérni az indián, hogy könyörögjön neki? Vagy ő ajánlkozzon fel? Azt sosem fogja megtenni, hiába vár rá ítéletnapig. Nem fogja önként elviselni a fájdalmat. Soha nem fogja kérni tőle, hogy tegye meg. Nem enged a férfinak. Kedvelte őt, mindazok ellenére, amit most tett, még örült is, hogy megszabadította a férjétől, de nem akarja újra átélni a megaláztatást, amit a férje mellett kellett. Szolgálni fogja, engedelmes lesz, és teljesíti minden egyéb kívánságát. Ezerszer inkább lesz az indián szolgája, mint Conrad játékszere. Vetett még egy pillantást a bronzosan ragyogó széles hátra, majd megfordult, és lassan elaludt.

Álmában ő is az indiánnál járt, látta a büszke harcost, aki védelmezi, és harcba száll érte, de aztán eltaszította őt, és ő zokogva nézte, ahogy a férfi magára hagyja. Könnyáztatta arccal ébredt a nap első sugaraival, és megtörten nézett a sátornyílás felé.

10. fejezet

Pillanatok alatt teljesen éberré vált, és körülnézett. Gyorsan eszébe jutottak az elmúlt két nap zavaros emlékei, és most kezdte csak felfogni, hogy mi is történt vele. Tukayoo és az emberei elrabolták, de valamilyen oknál fogva ez nem keltett félelmet benne. Az indián egyértelműen a törzs tudtára adta, hogy csak az övé. A harcosok elfogadták az ifjú akaratát. Attól sokkal jobban félt, hogy viszonyulnak majd hozzá az asszonyok.

Az a lány tegnap kedvesnek tűnt, amikor a sátorban voltak, de vajon a többiek előtt is így fog viselkedni. Körülnézett, de Tukayoo nem volt itt, hogy megkérdezze tőle.

Hamarosan választ kapott a kérdésre, a bőrszárny fellibbent, és mosolyogva belépett a lány:

- Jó reggelt, Jordan! Az én nevem Tehya. Tegnap este nem volt módom bemutatkozni.

- Jó reggelt! – felelt bátortalanul a lány, meglepte a másik választékos modora, de aztán eszébe jutott, mit mesélt egyszer régen Tukayoo a neveltetéséről.

- Gondolom, a bátyám tegnap nem sokat mondott neked arról, hogy mi is lesz itt veled.

Jordan megrázta a fejét.

- A foglya vagy, és a törzs előtt bejelentette a kizárólagos igényét rád, így senki nem nyúlhat hozzád, vagy bánthat. De ha valakivel engedetlen vagy, akkor büntetést kapsz, és ezt ő sem akadályozhatja meg.

- Akkor bárki parancsolhat nekem? – nézett rá rémülten.

- Nem, de vigyáznod kell, hogy mit csinálsz. Az én feladatom, hogy tanítsalak, igyekszem végig melletted lenni, és védeni, de nem biztos, hogy mindig sikerülni fog.

- Értem, és köszönöm. Megkérdezhetem, miért vagy ennyire kedves velem?

- Mert Tukayoo megkért rá. – mondta egyszerűen. – Öltözz fel, és fond be a hajad! Kint várlak.

Ledobott egy ruhát az ágyra, és kilépett. Jordan gyorsan engedelmeskedett.

A napja azzal telt, hogy Tehya útmutatása mellett elvégzett minden házimunkát, bogyókat, zöldségeket gyűjtött, és fát a tűzrakáshoz. Az indiánlány a körülményekhez képest barátságosan bánt vele, nem hajtotta túl, és nem volt durva. Jordan ennek örült, mert így nem érezte megalázónak a helyzetet. Mindent maradéktalanul elvégzett, amit a másik lány kért tőle, és mire délután a harcos megérkezett az aznapi zsákmánnyal, már mindennel elkészültek.

A férfi lerakta az elejtett őzet a sátor elé, aztán távozott a férfiakkal.

Tehya odaintette Jordant.

- El kell készítenünk a vacsorát. Csináltál már ilyet? – kérdezte a fehér lányt.

- A birtokon vágtunk állatokat, és segítettem benne.

Tehya meglepve nézett rá, de nem szólt, ahogy arról sem szólt mennyire elégedett volt a lány munkájával a nap során. Egy panaszszó sem hagyta el a száját, engedelmesen dolgozott. Nem úgy, mint más foglyok, akik lázadoztak, és ezért állandóan büntetni kellett őket. Nem értette a lány viselkedését, de örült, hogy a bátyja ennyire engedelmes foglyot bízott rá. Sosem szerette bántani a foglyokat, ebben ő is, és Tukayoo is a szüleikre hasonlítottak. Az egész törzsben tudta mindenki, hogy az ő foglyaiknak jó soruk van, de ezt nem rótták fel gyengeségnek, mert látták, hogy megkövetelik a nekik járó tiszteletet. Tehya persze nem tudhatta, hogy Jordan számára a házimunka sosem volt idegen, édesanyja nélkül a lány kénytelen volt már gyermekként hozzászokni a házvezetéssel járó munkákhoz. Juanita ugyan próbálta lebeszélni, de Jordan, mint annyi minden másban is, ebben is hajthatatlan volt.

Amikor Tukayoo este belépett a sátorba, frissen elkészített ragu fogadta, és a két lány a férfi szakadt ruháit hozta rendbe.

- Jó estét! – köszöntötte őket angolul, mire mindketten felkapták a fejüket, és visszaköszöntek.

A húga kiszolgálta a harcost, majd intett Jordannak, hogy most már ő is ehet, aztán elköszönt, és magukra hagyta őket.

Szó nélkül vacsoráztak, közben mindketten a másikat figyelték.

Jordan megkönnyebbülten látta, hogy a férfi tegnapi ellenségessége teljesen elszállt. Most töprengve figyelte a lány mozdulatait.

Tukayoo-ban kavarogtak a gondolatok, egyrészt büszke volt, mert a lány illendően viselkedett, és elfogadta a helyzetét, másrészt sajnálta, mindazért, ami történt vele, és amivel ő maga tetézte a szenvedéseit. Szerette volna megvigasztalni, de nem tudta, hogyan közeledjen felé. A barátság annyira törékeny kötelék volt köztük, alig ismerték egymást, és a lány most rettegett tőle. Először a bizalmát kell megszereznie, hogy érezze, nem fogja bántani.

Majdnem felnevetett a helyzet iróniáján, méghogy nem bántja. A lehető legaljasabb módon készül megalázni a testét, és még azt is eléri, hogy majd a lány fogja kérni tőle.

Jordan zavartan figyelte a férfi fürkész tekintetét, aztán lesütötte a szemét, és elfordult. Érezte, hogy az arcát halvány pír lepi el.

- Mi zavar? – kérdezte Tukayoo gyengéden.

- Az, ahogy bámulsz – suttogta a választ.

- Csak csodállak. Csodálom az erődet, a kitartásodat.

Jordan keserűen felnevetett:

- Erő? Kitartás? Miről beszélsz?

- Anyám egész nap figyelt. Azt mondta, ugyanolyan keményen dolgoztál, mint a többi asszony. És ugyanolyan jól végezted a dolgod – mosolyogva a tűz mellé helyezett üstre mutatott. – Ne mondd el neki, de finomabb vacsorát készítettél, mint ő. Köszönöm. Büszkévé tettél.

- Sosem okozott gondot a munka – motyogta Jordan, és most már pipacs piros volt zavarában.

- Igen, emlékszem, beszéltél erről. Én tudom, de ők nem – intett kifelé. – Ha továbbra is ilyen engedelmes leszel, hamarosan elnyered anyám elismerését.

Jordan halványan elmosolyodott, de a szája megrándult. Tukayoo mellé térdelt, és leült a sarkára, két tenyerét Jordan combjaira simította. A lány megmerevedett, de nem mert megmozdulni. A férfi érezte a lányban keletkező görcsöt, és nem mozdult.

- Boldogtalan vagy – jelentette ki gyengéden.

Jordan könnyes szemmel nézett vissza rá.

- Mit tett veled? Hova lett az a kedves, erős lány, aki voltál? – kérdezte suttogva.

Jordan kérdéssel válaszolt a kérdésre:

- Mit tett veled? Hova lett az a jólelkű, nemes harcos, aki voltál?

Tukayoo pillantása ellágyult, elfeledkezett minden rossz gondolatáról, csak a lányt látta, aki itt ül előtte, és szenved. Felemelkedett, így az arcuk egy magasságba került. Lassan előrehajolt, és lágy csókot lehelt a telt ajkakra. Az érzés robbanásszerűen rohanta le, az ágyéka görcsbe rándult, ahogy a félelemtől reszkető édes ajkak a szájához értek. Nem akarta elengedni, de erőt vett magán, mert érezte, hogy a lány teste megfeszül, és remegni kezd.

Elhúzódott, és gyengéden mosolygott, pillantásával igyekezett megnyugtatni az óceánként hullámzó zöld szemek gazdáját.

- Ne félj tőlem! Sosem bántanálak – suttogta.

Jordant nem lepte meg a férfi próbálkozása. Amióta Tukayoo belépett a sátorba, a lány erre várt, és félt a pillanattól. De most, amikor a harcos óvatosan hozzáért, és a csókja nem durvaságról, hanem gyengédségről árulkodott, teljesen összezavarodott. Még sosem csókolta így senki, nem volt erőszakos, nem követelt, csak nyugalmat árasztott. Meleg szemei kedvességet sugároztak, és a szavai megnyugvást. A tegnap esti furcsa érzés a hasa aljában megint életre kelt, és arra vágyott, hogy a férfi ajkai újra megérintsék. Nem mondta ki, mert megesküdött, hogy nem könyörög a férfinak, de a szeme vágyakozva tapadt, az izgalomtól telt szájra.

Tuakyoo lágyan elmosolyodott, és újra közelített. Amikor újra megérezték a másik ajkát, nem álltak ellen a csábításnak. A férfi Jordan karcsú dereka köré fonta a karját, míg a lány a nyakába kapaszkodott. A férfi nyelve lassan körbeízlelte Jordan száját, és óvatosan tört utat beljebb, hogy a nyelvét is táncra hívja. Érezte, ahogy az édes kapuk szétnyílnak, és ő azonnal bejutott. Lassan ismerkedtek az érzéki csókban, egyikük sem mozdult. Jordant a félelem bénította meg, Tukayoo-t a hirtelen fellángoló vágy. Pár másodperccel később elengedték egymást, és némán néztek egymásra.

Aztán a férfi lassan megmozdult. Gyengéden lefektette a reszkető lányt, és mellé feküdt. Átölelte, és érzéki ajkait kereste a szájával. Közben halkan duruzsolt:

- Semmi olyat nem teszek, amivel fájdalmat okoznék.

A keze nagyon lassan, puhán kalandozott a lány vállán, karján, aztán óvatosan az oldalára siklott. Jordan megremegett, de a férfi most nem hagyta abba, lejjebb haladt, egészen a kerek csípőig, és ott megállt. Felemelte a fejét, és belenézett a smaragdszemekbe.

Jordan minden ízében reszketett, de a félelembe most újfajta bizsergés keveredett, ahogy a férfi hozzáért. Nem próbálta letépni a ruháját, azon keresztül simogatta, és az ajka most még lágyabban becézte. Amikor a keze leállt, és felemelte a fejét, hogy a lányra nézzen, meleg borzongás öntötte el Jordan ágyékát. Nem ismerte ezt az érzést, de ennél kellemesebbel még sosem találkozott. A harcos mosolya lehengerlő volt.

- Csak annyit teszek, amennyit engedsz – suttogta. – Ha úgy érzed, rossz neked, azonnal szólj, és abbahagyom.

Lassan lejjebb csúsztatta a kezét, és lágyan Jordan combjai közé csúsztatta. A lány megmerevedett, de nem szólt. A férfi gyengéden simogatni kezdte a finom domborulatot, amitől Jordan hirtelen forróságot érzett. A gerincén remegés futott végig, megrázkódott, és önkéntelenül felnyögött.

Tukayoo kihallotta a nyögésből az elfojtott vágyat, de érezte, hogy még nem oldotta fel a lány félelmét. Visszahúzta a kezét, gyöngéden megsimogatta Jordan arcát, és újra megcsókolta.

- Nem erőltetek semmit – lehelte, mintha félreértette volna a lány reakcióját. – Aludj jól! Biztonságban vagy. – ismételte előző esti szavait.

Gyengéden betakarta a puha őzbőrrel. Csókot lehelt az arcára, és visszafeküdt a saját ágyára.

Jordan néma döbbenettel figyelte a férfi önuralmát, ahogy lefekszik, és hátat fordít neki. Nem is sejtette, mekkora kínt él át Tukayoo, hogy felajzott állapotban magára kell hagynia a lányt, de tudta, hogy még nem jött el a megfelelő idő. A félelem még csöppet sem csillapodott a szemében, de ezen nem is csodálkozott. Várnia kell még, bár most már önmaga előtt nem titkolhatta, hogy vágyik a lányra. Felesége halála óta Jordan volt az első nő, akit megkívánt. Ha eszébe jutottak a törzsbeli asszonyok, lányok, akik szinte nyíltan felajánlották magukat, rosszullét kerülgette. Nem akarták elfogadni a gyászát. Ma látta az arcukat, miután visszatért a vadászatból, a gyűlölet, és irigység csak úgy sütött a pillantásukból. Már örült, hogy tegnap nyíltan a magáénak nyilvánította, és a védelme alá vonta Jordant. Ezek a hárpiák halálra kínoznák, ha hagyná. Reggel beszél a húgával, és az anyjával, hogy vigyázzanak rá, amikor nincs itt. Szerencsére a családja megértette őt, és elfogadták a döntését, még az apja is, akitől a legjobban tartott. De ő volt az, aki lebeszélte a gyilkosságról, és ma ő is elismerte a lány jó tulajdonságait.

Ezek a gondolatok segítettek a férfinak, hogy lehiggadjon, ekkor hallotta meg a furcsa hangot a másik fekhely felől.

Jordan végképp megzavarodott, az érzések, amiket az indián előhívott benne, teljesen ismeretlenek voltak a számára. A teste olyan új jeleket küldött az agyának, amiket nem tudott feldolgozni. A lágy, gyengéd érintések, a becéző szavak, és a visszafogott vágy, amit Jordan egyértelműen kiolvasott a fekete szemekből, új élményként hatottak rá. És mégsem teszi meg, nem bántja, nem erőszakos, hanem megértő és türelmes. A lány nem értette, miért. Csak azt tudta, hogy az érzékeit felkorbácsolta ez a viselkedés, és vágyott rá, hogy újra érezze. És ettől félt, rettegett attól, hogy így érezzen egy férfi iránt, aki fájdalmat okozhat. Bár Tukayoo megesküdött, hogy nem teszi meg, de mit tudhat ő arról, min megy keresztül egy asszony, amikor a férfi a magáévá teszi. Akkor csak a saját élvezetével foglalkozik, nem a nőével.

De az a csók, az érzéki játék a nyelvével, kiváltotta belőle azt a bizsergető, borzongató érzést. Az ujjával az ajkához nyúlt, végigsimította, és nem vette észre, hogy kétségbeesetten zihálni kezd. Újra át akarta élni, azt akarta, hogy Tukayoo csókolja.

Lassan a férfi felé fordult, és elkerekedett a szeme. Nem vette észre, mikor fordult felé a harcos, de a sötétben is látta, hogy csillogó szemmel őt figyeli. Percekig némán nézték egymást, nem szóltak, és nem is mozdultak, de a szemeik nem engedték el a másikat. Nagy sokára Jordan szemei lassan lecsukódtak, és nyugodt álomba merült.

A harcos felállt, és kiment a sátorból. Nem mutatta a lány előtt, de a perzselő zöld pillantás megint felélesztette benne a vágyat. Meg kellett szabadulnia a látványtól, friss levegőre volt szüksége, képtelen volt ilyen közel feküdni mellette anélkül, hogy hozzáérjen. Tudta, hogy nem sokáig lesz képes ellenállni a csábító vonzerőnek.

Nem tudta, hogy egy bölcs szempár figyeli a mozgását, és aggódik érte. A törzsfőnök sem aludt, miután beszélt a fiával, sétálni indult. Tukayoo az este folyamán elmondta neki, mit művelt a lánnyal Scott hadnagy, és ő képtelen újabb kínnal tetézni a szenvedéseit. Büszke volt fia önuralmára, mostanáig azért aggódott, hogy Shadi halála kiölt minden érzelmet belőle. Most reménykedni kezdett, végre úgy reagált, ahogy egy embernek reagálni kell. De pont egy lélekben megtört asszonyt kellett találnia? Olyasvalakit, aki nem nyújthat megnyugvást az ő fájdalomtól meggyötört lelkének? Milyen szándékai voltak ezzel a Nagy Szellemnek? Nem tudhatta, csak remélte, az idő választ ad a kérdéseire.

A következő pár nap a gyötrelemről szólt. Jordan napközben Tehya, és most már az anyja, Mahal mellett is segített. Ellátta Tukayoo háztartását, és rengeteget tanult. Nem tudta, miért kapott kiemelt figyelmet a törzsfőnök feleségétől, de az asszony soha nem hagyta magára. Ha Tehya-nak máshol akadt dolga, az asszony azonnal mellette volt, és egy pillanatra sem tágított a közeléből. Hamarosan rájött, hogy az egész család beszéli a fehérek nyelvét, így a kommunikáció nem okozott gondot. A családfő ragaszkodott hozzá, hogy mind megtanulják.

Jordan önmagában elkönyvelte, hogy az idősödő vezér nagyon bölcs ember.

Éppen ezért mindent megtett, hogy ne okozzon csalódást nekik, ráadásul gyorsan rájött, hogy védelmezik őt. Ő is észrevette a nők bosszúra éhes pillantásait, és bár nem mondta ki, félt tőlük. Tukayoo pedig nem volt a közelében, hogy tiszteletet parancsoló jelenlétével visszatartsa őket. Távolról hallotta a megvető megjegyzéseket, nem kellett értenie, elég volt a hangsúly.

Hiába állt Tukayoo, és a családja védelme alatt, a szóbeli gúnyolódásoktól nem tudták megóvni.

Az éjszakáktól azonban rettegett. Bár a férfi semmit sem tett vele, amit ő nem engedett, de tudta, hogy eljön az a nap, amikor nem fog leállni. Megmondta: használni fogja, és akkor adja vissza, ha megunta. Minden éjjel kicsit továbbjutott, és Jordan képtelen volt ellenállni a vonzerejének.

Az ötödik éjszakán történt meg. Tukayoo bemászott a sátorba, ahogy minden éjjel, és ruganyos mozdulatokkal mellé feküdt. Az ágyékkötő rejtette vágyait, de Jordan érezte, hogy ez csak idő kérdése. A haja most ki volt bontva, és bársonyosan omlott le a hátán, és a mellkasán, egészen a csípőjéig.

Félkönyékre támaszkodva járatta végig a tekintetét, az izgató idomokon, és már érezte, ahogy a vér férfiassága felé tódul. Nehezen tudta csillapítani szapora légzését, ma különösen vágyott a lány teste után. Ma éjjel végre meg akarta kapni, és félt, hogy Jordan megint elutasítja.

Lassan lehúzta a lányról a takarót, és éhesen nézte a fehér combok rejtette aranybarlangot. Be akart jutni. Óvatosan simogatni kezdte a lány lábát, és lassan odacsúsztatta a kezét, gyengéden masszírozni kezdte.

Jordan már tudta, hogy a férfi érintése nem okoz neki olyan fájdalmat, mint várta, a keze varázslatos, és egyben bűnös vágyakat keltett életre bensőjében. Az égető forróság, ami az érintése nyomán ágyékában keletkezett, minden éjjel egyre kínzóbbá vált, és többet akart. De ezt nem merte bevallani. Néha úgy érezte, meg kellene érintenie a férfi szervét, kísértést érzett, hogy megtegye, de amint ránézett elborzadt. Tukayoo szerve nagyobb volt, mint Conradé, ha a férje olyan nagy fájdalmat okozott neki vele, akkor el sem merte képzelni, mi történne, ha az indián próbálná ugyanazt tenni.

Reszketni kezdett, ahogy meglátta a dudorodó ágyékkötőt. Tukayoo követte a pillantását, és ösztönösen megszabadult a csöppnyi ruhadarabtól, felfedve vágyának meredező bizonyítékát.

Jordan rémülten felnyögött, és könyörögve nézett a férfira.

- Ne félj! – suttogta Tukayoo. – Csak annyi fog történni, amennyit megengedsz. Azzal ott lent ne foglalkozz!

Lágyan megcsókolta a lány ajkát. Simogatni kezdte Jordan dús, feszes kebleit, olyan gyengéden, mintha selymet húzna végig a bőrén. Aztán lassan lesiklott a combja közé, és ismét becézni kezdte a rejtelmek kapuját. Jordan halkan felnyögött, és ösztönösen széjjelebb nyitotta a lábait. Lehunyt szemmel próbált ellazulni, egyre kevésbé zavarta ez a fajta közelség. Halkan zihálni kezdett.

Tukayoo nagyot nyelt, ahogy meglátta a szaporán emelkedő kebleket, és nem tudott ellenállni. Ajka lecsapott, bekapta az egyik mellbimbót, és csókolni kezdte. Jordan halkan felsikkantott, és megrándult. A férfi felemelte a fejét.

- Bocsáss meg! Elragadott a vágy.

Belenézett a csodás smaragdzöld szemekbe, és látta, hogy nem a fájdalom okozta a lány reakcióját. Felbátorodott.

- Megengeded, hogy az ujjammal beljebb hatoljak? – kérdezte rekedten. – Esküszöm, nem fog fájni.

Jordan csak bólintani tudott, de a teste megmerevedett félelmében.

Tukayoo végtelenül lassan betolta egy ujját, és halkan felsóhajtott. Alig mert haladni, folyamatosan a lány szemét figyelte, a fájdalom jeleit kereste, de csak valami mást látott. Valamit, amit az első éjszaka óta várt: vágyat. Halványan elmosolyodott. És újra megcsókolta a lányt. A másik kezével az arcát cirógatta.

Jordan furcsán érezte magát, az indián ujja benne volt, és nem okozott fájdalmat, sőt ellenkezőleg, kellemes érzéssel töltötte el. A forróság ugyan nem csillapodott, de jó volt odabent érezni. A csókot követően a kísértés, hogy megérintse a másikat, gyötrően erőssé vált. Felemelte a kezét, és megsimogatta a férfi arcát, aztán lassan lejjebb haladt a mellkasára. Érezte a finom remegést az ujjai alatt, belenézett a fekete szemekbe, és az újra fellobbanó vágy most nem töltötte el rémülettel. Engedni akart neki. Félt, de mégis akarta. Bátortalanul csúsztatta lejjebb a kezét, egészen az indián ágyékáig. Remegve simított végig férfiasságán, amitől most Tukayoo nyögött fel, és ő kezdett reszketni.

Jordan még szélesebbre tárta a combjait, a férfi pedig azonnal közéjük siklott. Kihúzta a kezét:

- Megengeded, hogy továbbmenjek? – kérdezte alig hallhatóan.

Jordan nagyot nyelt, és bólintott.

- Mondd ki! – kérte lágy hangon a férfi.

- Megengedem, hogy továbbmenj.

Tukayoo a lány térdei alá nyúlt, és gyengéden megemelte a lábait. Duzzadó férfiasságának a hegyét Jordan ágyékához érintette. Nem hatolt be, csak óvatosan hozzásimította. Azonnal megérezte, hogy a lány megdermed, és görcsbe rándul. Nem szólt semmit, csak visszahelyezte a kezét, és betolta az ujját. Jordan szemében felvillant a rémület.

- Csak az ujjam – suttogta. – Nem fog fájni.

Lassan mozgatni kezdte a kezét, a lány érezte, hogy ugyanazt a mozgást végzi, mint a férje szokta azzal a másik dologgal, de most nem volt rossz érzés. Megint zihálni kezdett, a melle szaporán emelkedett, alig pihegett. Lehunyta a szemét, és halkan felnyögött.

A férfi ujja egyszer csak eltűnt.

- Most – suttogta Tukayoo, lehet, hogy kérdésnek szánta, de nem várt választ, cselekedett.

Jordan megérezte a vaskos hímtagot, ahogy lassan, nagyon óvatosan belécsúszott. Megint remegni kezdett, de a várt fájdalom elmaradt.

Tukayoo halk sóhajjal hatolt egyre beljebb, nem sietett. Egészen besiklott a szűk, görcsösen kötött barlangba. Ekkor megállt, felemelte a fejét, és a lány szemét kereste.

- Nyisd ki a szemed, kérlek! Szeretném látni közben! Még sosem szeretkeztem zöld szemű asszonnyal. – ismételte meg az első éjjel kimondott szavakat.

Jordan engedelmeskedett, és ahogy kinyitotta a szemét, megpillantotta az indián ónix szemeit, alig néhány centire a sajátjától. Melegen, vágyakozva nézett rá.

- Emeld fel a lábad! – suttogta csendesen. A lány értetlenül nézett rá. – Fond a derekam köré! Bízz bennem!

Jordan megtette, és ekkor Tukayoo megmozdult, lassan kiemelkedett, hogy aztán visszacsúszhasson. Nem sietett, pedig szinte elemésztette a forró vágy, de tudta, hogy ettől most sokkal több függ, mint az ő öröme. A lányt kell boldoggá tennie.

Jordan felnyögött, és kezdett hinni a férfinak. Elsöprő forróság járta át, és olyan hely felé repítette, ahol eddig nem járt. A karja önkéntelenül Tukayoo hátára siklott, kezével megragadta a férfi tarkóját, és dús hollófekete hajába túrt. A férfi ajka lecsapott, és heves vággyal vette birtokba a lány száját is. A külvilág megszűnt Jordan számára, csak az ölében fekvő indián létezett, aki örömet szerzett neki, most először, amióta megismerkedett a szexualitással.

Remegni kezdett, és nem tudta visszatartani a feltörő sikolyt.

Tukayoo leállt, és felemelte a fejét, de azonnal látta, hogy a lány ajkát a gyönyör sikolya hagyta el. Az élvezettől haragos zölddé sötétült szemek forró vágytól ragyogtak.

- Mondd ki, most mire gondolsz? – kérte a lányt.

- Ez lehet ilyen? – zihálta.

- Mindig ilyennek kell lennie. Vagy még jobbnak. – suttogta a férfi. – Mire gondolsz?

- Többet akarok belőle!

- Megkapod. Tőlem megkapod. – biztosította a férfi mosolyogva.

Megragadta a lány kezét, összekulcsolta az ujjaikat, az őzbőrre feszítette, és újra mozgásba lendült. Most nem fogta vissza magát, hevesen lökte magát a lány ágyékába. Néhány másodperc múlva érezte, hogy Jordant elragadják az ösztönök, megemelte a csípőjét, és szorosan hozzápréselte magát. Tukayoo felemelkedett, szabad karját a lány csípője alá csúsztatta, és ahogy a sarkára ült, magával húzta. Jordan még mindig ölelte őt, felemelkedett vele. A férfi meglepődött, amikor a lány ösztönösen mozogni kezdett. Ritmikusan táncolt az ölében, amitől a férfi az őrület határára jutott. Vadul csókolta a lány melleit, és vágyakozva zihált.

- Jordan! – nyögte.

- Még többet akarok! – zihálta a lány, és elhomályosult tekintettel nézett a férfi szemeibe. – Még!… Még!

Visszazuhantak az őzbőrre, Jordan hagyta, hogy magával ragadja a férfi vágya, szorosan fogta a derekát a lábával, a kezük összefonódva feszült egymásba. Úgy szorította a férfi kezét, hogy szinte összeroppantotta a csontjait… és sikoltott. A férfi nevét kiáltotta élvezettől elcsukló hangon. Ha az előbb úgy érezte, hogy nem létezik más csak az indián, akkor most már tudta, hogy tévedett. Az indián volt a mindenség, elsöpörte minden addigi félelmét, a világ kigyulladt, csak azért, hogy az ő örömét táplálja, égető, gyönyörrel teli tűz járta át. Görcsösen megrándult a férfi karjában, a hangja bejárta a tábor minden zugát, amikor a beteljesülés elérte. Nem érdekelte, ki hallja meg, csak azt akarta, hogy Tukayoo tudja.

Ő pedig tudta, érezte a lány reszkető gyönyörét, ahogy még szorosabban szorítja a kezét, hogy aztán hirtelen ellazuljon, egy időben a gyönyör sikolyával. Még jobban magához húzta, ő még nem végzett, de nem akart lemaradni. Most már elengedte magát, bár képes lett volna tovább fokozni a lány extázisát, de nem akart mindent elsőre megmutatni neki. Tovább mozgott a lány barlangjában. Egy pillanatra találkozott a tekintetük. Jordan szeme lenyugodott, ismét smaragdfényben ragyogott.

Leállt, de ekkor a lány mosolyogni kezdett:

- Fejezd be! Ne csak rám figyelj! – suttogta lágyan, ám a lábai keményen reagáltak. Nem eresztették el a férfi ölét. – Fejezd be… harcosom!

Tukayoo szemére köd ereszkedett, heves mozgásba kezdett, és közeledett a csúcsra. Jordan megint lángolni kezdett, megragadta a férfi arcát, és összekulcsolta a tekintetüket. Kapkodva zihált, és amikor az indián a csúcsra ért, ő is újra a paradicsomban volt. Együtt ernyedtek el. A férfi kimerülten rogyott le rá, Jordan reszkető kézzel simogatta a hátát, arcán boldogság ömlött szét. Lehunyta a szemét, és hagyta, hogy fogvatartója csókokkal borítsa el minden porcikáját.

Aztán a férfi lelassult, gyengéden mellé feküdt, és a mellkasára húzta a lány fejét. Szorosan átölelte, és néhány percen belül mindketten elaludtak.