Sziasztok!

Végre péntek, ideje egy kis Indiántánccal ünnepelni az indián nyarat, amit még kaptunk.
Én azért úgy gondoltam, nem könnyítem meg hőseink dolgát:

„- Szia, Matthew! Ott vagy?

- Szia! De örülök, hogy jelentkeztél! Hogy vagy?

- Remekül – hazudtam. – Veled mi a helyzet?

- Tűrhetően vagyok.

- Olvastam a mailedet – írtam. Vártam, hogy kérdezzen, vagy írjon valamit, nem én akartam felhozni a témát.

- Igen, kösz. Pont ezért örülök, hogy jelentkeztél. Tudom, hogy nagyon nyomultam rád. Nem akartalak elijeszteni, csak… nagyon haragszol rám?

- Nem is tudom. Talán csak megleptél.

- Értem. Van rá esély, hogy helyrehozzuk?

- Igazából mit szeretnél helyrehozni? Nincs köztünk semmi.

- Pontosan ezen szeretnék változtatni, Kicsim. Szeretnélek megismerni.

- Matthew, te is tudod, hogy messze élünk egymástól, és…

- Ez nem akadály. Nit! Kicsim, csak egy kis szervezésen múlik.

- Utálom, ha így hívnak! És azt is, ha valaki ennyire nyomul. Már kezdtem azt hinni, hogy te esetleg más vagy, de te is ugyanolyan vagy, mint a többiek, egy mocsok kéjenc! Hiányzik, hogy valaki eleget tegyen a vágyaidnak? Keress valakit, aki hajlandó rá! Én nem leszek a játékszered, ahogy másé sem.

- Tessék? Nit, mi a baj?

- FELEJTS EL!”

Kinyomtam a chatet…

B. F.